Beszámoló a Takács József emlékestről
Takács József-emlékest
2012. december 18.
Az ITADOKT tagjai nagy izgalommal készültek a Takács József emlékének szentelt estre – mind írásaikkal, mind a műsor összeállításával, mind a vendégség előkészítésével. Azon voltak, hogy méltó emléket állítsanak szeretett és tisztelt tanáruknak, méghozzá nem a megszokott formában, emlékbeszédekkel, tiszteletkörökkel, ünnepélyességgel, hanem formabontó és személyes módon. Ezúttal nem elsősorban Takács Józsefet, az ELTE egyetemi docensét, a kiváló italianistát és művészettörténészt; az olasz irodalmi doktori program korábbi vezetőjét, tanulmányok, cikkek és kritikák íróját, konferenciák résztvevőjét és szervezőjét, a Magyar Dantisztikai Társaság elnökhelyettesét akarták előtérbe állítani (erre majd később, egy másik alkalommal kerül sor), hanem a szeretett Josét, az embert.
Hetek óta gyűjtötték az anyagot a felolvasószínház formájában megrendezett megemlékezéshez: leírták emlékeiket, a Joséhoz fűződő sajátos történeteket. A doktorandusz hallgatókon kívül a régi barátoknak, Kelemen Jánosnak és e sorok írójának leírt emlékei is a szöveg részét képezték, amelyből Török Tamara egyórás, színpadon előadható műsort szerkesztett. Ezen belül elhangzottak a Tanár úr szakmai, pedagógiai, doktoriskola-vezetői tevékenységével kapcsolatos, és a műveltségét, emberi tulajdonságait felidéző fontos történetek éppúgy, mint kevésbé súlyos, ám jellemző és hangulatos eseménytöredékek: az ITADOKT kirándulások és a lakásának teraszán töltött esték epizódjai, a tanítványok személyes emlékei, a Tanár úrral kapcsolatos vagy az ő humorát idéző derűs történetek. A humor és a montázs segítségével sikerült elkerülni az ebben a helyzetben szokásos veszélyeket: a pátoszt és a szentimentalizmust. Gratulálunk Török Tamarának, aki igazi profi dramaturgiai érzékkel válogatta és szerkesztette színpadi szöveggé a heterogén hangvételű és stílusú írásokat, valamint vérbeli színházi emberként kiválóan rendezte meg az előadást! A „szereplők” félsötétben ültek a színpadon, kis állólámpák fénye mellett olvasták fel a rájuk osztott szövegeket. A látvány mellett a hanghatások is meg voltak komponálva, három férfi és több női hangra, amelyek néha kiegészítették egymást, néhafelelgettek egymásnak, néha ellenpontozták egymást, néha pedig egy beszélő szövege több hangon szólalt meg. A hitelesség sem szenvedett csorbát: az olasz anyanyelvű férfiszereplő beszélte el az olasz anyanyelvű doktoranduszok, illetve a régi és új lektorok gondolatait.
Az előadás végeztével felgyújtották a villanyokat, és mód nyílt arra, hogy ki-ki hozzátegye az elhangzottakhoz saját személyes emlékeit. Szabó Győző az egyik, Joséval közös, fiatalkori olaszországi utazásuk lírai és humoros élményeit beszélte el, melyek a kedves nőkhöz, a tánchoz, a szocialista országból jött fiatalok pénztelenségéhez kapcsolódtak. Tábor Ádám José gimnáziumi osztálytársa volt, és végig barátja maradt. A jelenlevők közül ő ismerte a legrégebben Takács Jóskát, így több évtized közös emlékeit foglalhatta össze: komoly számadása az élet nehéz pillanatairól szólt - s ezt szép búcsúversének előadásával fejezte be. Utána egyetemi csoporttársa, Hoffmann Béla mesélte el, hogy José igen szelíd ember volt: csak egy dologban nem ismert tréfát: a tanszéki focicsapatban, amelyben balhátvédként igen keményen játszott. A hozzászólások olyan tökéletesen kiegészítették, ellenpontozták egymást, hogy nem is lehetett ezt a fajta emlékezést folytatni. Hoffmann Béla mondandója csattanóként lezárta az estnek ezt a részét.
Nagyon sokan voltunk az Olasz Tanszék Kardos Tiborról elnevezett termében. Az egykori és mostani hallgatókon és a doktoranduszokon kívül sok régi barát, kolléga, tisztelő, ismerős is eljött. Az előadás és a hozzászólások után az előadáshoz méltó, némileg drámai feszültség feloldódott, a résztvevők hideg falatok, sütemények és néhány üveg bor mellett beszélgettek tovább Joséról, a szeretett és tisztelt Takács tanár úrról, kollégájukról, barátjukról, volt diákköri és évfolyamtársukról.
Bárdos Judit
Ajánlom figyelmetekbe nővére, Takács Zsuzsa emlékező írásait:
- „ A gyász előérzete” című versét, Élet és irodalom, 2012. október 26. 17. o.
- és „Ámos Imre emlékezete” című prózai írását, Pannonhalmi Szemle, 2012 XX/4. 3-6. o.,
-Tábor Ádám: „Josésirató”. In memoriam Takács József, Élet és irodalom, 2012. december 7. 14. o.
Bárdos Judit és Kelemen János, valamint Cristina Serra, Guido Reverdito és Daniele Benati írásai is megtalálhatók az ITADOKT honlapján.
A felolvasószínházi előadásról készült DVD-felvétel a honlap galériájában található.