ÓKORTUDOMÁNYI TÁRSASÁG

Meghívó

Az Ókortudományi Társaság 2023. április 21-én, pénteken
17.00 órakor kezdődő felolvasóülésére, amelynek programja:

Geréby György
(Central European University, Bécs)

A fény a barlangban.
A Prótevangélium Jacobi új megvilágításban

Előadásom kiindulópontja, hogy a Prótevangéliumot a korábbi kutatás félreismeri. Α Prótevangélium ugyanis nem evangélium, még kevésbé gyermekségtörténet, és ismeretlen, de magasan képzett szerzőjét nem naiv jámborsági igény vezette (ideértve a mariológiát). Igazából apokrifnek is csak jobb híján lehet tartani. A hagyományos képpel szemben egyre több kritika merül fel. Azzal járulok hozzá az újraértékeléshez, hogy megmutatom, hogy a Prótevangélium narratív teológia egy bibliai cento formájában. A hitelességet sugárzó retorika második rétege összetett teológiai programot képvisel, ami a korabeli kereszténység vitáinak és alternatíváinak hátterében válik világossá. A Prótevangélium részben a hellénisztikus (Kelszosz), részben a korabeli zsidó (Toldot Jesu) kritikákkal, de elsősorban a markionita illetve más, rivális keresztény, illetve gnosztikus teológiai iskolákkal (ebioniták, borboriták) szemben jelenít meg olyan teologémákat ellen-narratívájában, amiket a nagyegyház a magáénak fog elismerni. Az eredetileg (feltehetően) „Mária születése”, vagy csak „Jakab könyveként” ismert második századi művecskét szinte minden aspektusból újra kell értelmezni.

Draskóczy Eszter
(Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet)

A látomás mint irodalmi műfaj: fejlődéstörténet és tipológiák (Dante Komédiájának ókori és középkori forrásaiból)

A Dantisztika immár százötven éves, ám még mindig általánosan elfogadott konklúzió nélküli vitája, hogy a középkori látomásirodalom egyes fennmaradt szövegei tekinthetők-e a Komédia közvetlen forrásainak. Szemben azokkal a klasszikus szövegekkel, amelyeket Dante folyton idéz és megnevez, a középkori pokol-víziók egy olyan, sok évszázad alatt keletkezett, rendkívül szerteágazó, ugyanakkor egymáshoz sok ponton csatlakozó szövegbokrok erdeje, amit nagyon nehéz szisztematikusan kutatni a következők miatt: egyrészt ezek a történetek elsősorban szóban terjedtek, és amelyek közülük írásban ma is olvashatók, több nyelven, több változatban maradtak fenn. A klasszikusokkal szemben a középkori látomásos szövegeket rendszerint nem direkt forrásként használja, hasznosítja a Komédia szerzője, hanem egyrészt strukturális modellként, másrészt pedig egy nagy túlvilági toposztárként tekinthetett rájuk, ahonnan számtalan mintát és példát talált a pokol földrajzára; lakóinak, az ördögöknek, szörnyeknek, valamint az itt bűnhődő lelkek megjelenítésére; a bűnök és a büntetések fajtáira; az utazóból kiváltott reakciókra, az utazó és vezetője között lezajló párbeszédekre; továbbá azokra a tipikus helyzetekre, próbákra, amelyek az utazót várják a pokoljárás során. Előadásomban az általam vizsgált szövegkorpusz alapján (a Szent Pál apostol látomásától a Thurkillus víziójáig) igyekszem felrajzolni a látomásirodalom fejlődéstörténetének egy lehetséges ívét és tipológiáit, azokat a jegyeket keresve, amelyek a dantei Komédia szempontjából meghatározónak bizonyultak.

Helyszín:
ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4/A, magasföldszint