magyar   italiano

Beszámoló a leuveni Pirandello-konferenciáról

Kerber Balázs

A szem primátusa

Beszámoló az „Iconografie pirandelliane ‒ Immagini e cultura visiva nell’opera di Luigi Pirandello” konferenciáról (2017. június 8-9., KU Leuven) 




Program (pdf)


Az Iconografie pirandelliane konferenciát, melyen előadóként vehettem részt, 2017. június 8-án és 9-én rendezték a Leuveni Katolikus Egyetemen. A szervezésben részt vett a leuveni egyetem olasz tanszéke (Centro di Studi Italiani), az AIPI, a holland Luigi Pirandello Alapítvány (Stichting Luigi Pirandello), az Európai Pirandello Centrum, illetve az egyetem MDRN‒kutatócsoportja, mely a huszadik század első felének irodalmát vizsgálja. Az esemény a Pirandello születésének százötvenedik évfordulóját ünneplő nemzetközi konferenciasorozat része volt, de egyben egy kisebb eseménysorozat folytatása is, melyet a Luigi Pirandello Alapítvány évente szervez. 

A konferencia a Pirandello műveiben megjelenő vizuális kultúrát, vizuális működést vizsgálta, illetve általános értelemben azt a módot, ahogyan a szerző szövegei a látáshoz, a képhez mint világértelmezési módhoz viszonyulnak. Pirandello egyes műveiben ugyanis a látás hangsúlyozott jelenléte, annak nyelvi reprezentációja nem csupán egy izgalmas narratív technika alkalmazását jelenti, hanem a megközelítésmód, a művészi felfogás egyik alapvető formáját. Mindezt pedig, ahogy Bart Van den Bossche (KU Leuven, Stichting Luigi Pirandello), a konferencia egyik fő szervezője kiemelte a megnyitóban, érdemes Pirandello korának fénytörésében is értelmezni, mely éppen egybeesett a fotográfia és a filmművészet keletkezésével és első nagy korszakával. Annál is inkább, mert Pirandello szövegeiben gyakorta feltűnnek a modern kor technikai vívmányai, sőt maga a film is, ha nem is éppen pozitív kontextusban. Bart Van den Bossche kiemelte azt is, hogy a huszadik század elejének nagy vizuális váltása magában a nyelvben, illetve az irodalmi nyelvben is változásokat hozott, például az erősen képi, víziószerű metaforákban. 

Pirandello elméleti szinten is igen sokat reflektált a modernitás problémáira, így ebben a viszonylatban is érdekes a vizualitás elsőbbsége számos művében. A szerző a humorról szóló ismert tanulmányában (L’umorismo) a szabad mozgásról mint a művészi gondolat jellemzőjéről beszél, s ez szoros kapcsolatban állhat korának éledő képi kultúrájával.
Rino Caputo (Università di Roma Tor Vergata) arra is figyelmeztetett, hogy ne feledjük: Pirandello nem csak író, de festő is volt, s ez erősen befolyásolhatta irodalmi látásmódját.
Pirandello számára ráadásul a gondolat mozgásának autonómiája azért is fontos lehetett, mert ‒ ahogyan arra Simona Micali (Università degli Studi di Siena) is utalt előadásában ‒ a szerző a képalkotó gesztusokkal összhangban egyfajta teremtő esztétikát helyezett előtérbe, mely a hagyományos mimézissel szemben egy másik „valóság” megteremtését tekintette célnak. A képzelet és az álom jelentősége az egész életművön végigvonul, míg az utolsó szövegekben, főképp az I giganti della montagna-ban, már valóban egy, a környező, hétköznapi világtól elszakadt univerzumot látunk. Pirandello ‒ bár a filmművészetről negatív véleménnyel volt, és egyfajta mechanikus reprodukciónak tartotta azt ‒ álomszerű ábrázolásmódjában gyakran közelített a mozgókép hatásaihoz; a művészi kifejezéshez a kép erejét társította. Saját előadásomban az I giganti vizuális nyelvével foglalkoztam, azzal a kételyeket és kérdéseket is magában rejtő módszerrel, amellyel a mű igyekszik egy nyelv helyetti nyelvet, egy nyelv nélküli érzékelést létrehozni, miközben a szereplők folyamatosan reflektálnak ennek lehetetlenségére. A nyelvi forma mindig kötöttséget jelent, azonban a szem mégsem marad másodlagos ebben a játékban. 

Ulla Musalla-Schrøder (KU Leuven) előadásában rámutatott, hogy a nézés, a végigtekintés Pirandello novelláiban mindig központi szereppel bír: a terep, a tér felmérése szorosan kötődik a szituáció értelmezéséhez, maga válik eseménnyé. Irena Prosenc (Università di Ljubljana) utalt a látás aktusának számos, szó szerinti megjelenésére is a szerző prózájában, ami valóban azt sejteti, hogy a vizualitás a beszélőnek mindig a legelső, felmérő, „tapintó” értelmezési módot szolgáltatja. Később Alice Flemrova (Università Carolina, Praga) Pirandello teremtett „valóságaival” kapcsolatban ‒ mintegy összegezve ezeket a tapasztalatokat ‒ a „szem primátusáról” beszélt, amely ezt a speciális és a század kontextusába izgalmasan illeszkedő látásmódot jellemzi. Az érzékelés egyszerre lehet építés és bontás is, ahogy erre Renato Marvaso (Università degli Studi di Roma Tre) utalt: a konstrukciók szüntelen újrarendezése. Ez pedig Pirandellót nem csupán az avantgárd alakzataihoz köti, de a tizenkilencedik század realista-naturalista szemléletéhez is. A világ leírásának, egyben a megfigyelés általi elemzésének szándéka már ekkor megjelenik, és a nézésnek ez a másféle, de szintén kitüntetett szerepe érdekes kulcsot adhat Pirandello verista szellemű műveihez is. Ám nem csak az érdekes, hogy Pirandello vizuális szemlélete hogyan illeszkedik a korszak kontextusába, de az is, hogy a későbbiekben hogyan értelmeződött ez a szemlélet, továbbá hogy a jelenkor milyen újabb szempontrendszerekbe tudja helyezni azt, hogyan tudja kibontani ezeket a lehetőségeket. 


Sarah Bonciarelli (Universiteit Gent) a mai Pirandello-kiadások illusztrálhatóságáról beszélt, jelezve, hogy egyre fontosabbá válik a marketing is: a fiatalok, illetve a Pirandellót kevésbé ismerő közönség kedvéért olyan figyelemfelkeltő borítókat kell tervezni, amelyek a szerző műveinek fantasztikumát, sci-fihez való közelíthetőségét hangsúlyozzák; például utalnak az identitásproblémákra, személyiségváltásokra (pl. az Oscar Moderni sorozat Il fu Mattia Pascal-kiadásának címlapján). A kiadók nyilván azt remélik, hogy ebben az új kontextusban több olvasó érdeklődik majd a klasszikussá vált művek iránt. Az erősen színes, érzékletes illusztrációk egyszerre teremtenek egy jelenkori értelmezésközeget a szövegeknek, miközben üzleti szempontból „használják” is ezt az értelmezést, hogy kedvet ébresszenek a Pirandello-olvasáshoz. Egyes kiadásokon pedig (pl.: Newton Compton Editori) nem az ismert Pirandello-fényképek szerepelnek, hanem a szerző rajzolt alakmásai, mintha épp a képregényszerű megjelenítés lenne figyelemfelkeltő. Inge Lanslots (KU Leuven) pedig épp az Enrico IV egy képregény-feldolgozásáról tartott előadást, melyet követően elég hosszú vita indult meg a közönség soraiban, vajon mennyire relevánsak az ilyen művek, mennyiben vihetnek közelebb Pirandello szövegeinek megértéséhez. Többször épp a nyelv és a kép problémája került elő: pótolhatja vagy újrateremtheti-e egy irodalmi mű stilisztikai megoldásait a képregény? Az előadások és a viták felvetik azt a kérdést is, hogy Pirandello mennyire találhatja otthon magát egy ilyen közegben, akár saját műveinek ennyire képi szempontú értelmezésében. 

Paola Casella (Universität Zürich) előadásában részletesen értelmezte, hogy a kép miként játszik szerepet Pirandello filozófiai gondolkodásában, hogy a nézés és a közelítés hogyan válik értő-elemző tevékenységgé. Utalva Pirandello Il coppo című novellájára és a Sei personaggi in cerca d’autore 1925-ös előszavára, rámutatott arra, hogy Pirandellónál a kép sosem önmagáért, hanem mindig egy sűrített értelmezői tevékenység részeként szerepel: az élő, erőteljes vízió erőteljes ideákat, egyfajta szellemi tartalmat rejt magában. A kép tehát sűrített látás is, egy filozofikus világészlelés leképződése. 

A konferenciát Fried Ilona (ELTE) előadása zárta, aki Pirandellót mint közembert, a Mussolini-rendszer akadémikusát, az 1934-es, a prózai színházról szóló Volta-konferencia elnökét mutatta be. Ez az esemény szintén izgalmasan helyezi kontextusba Pirandellót: a konferencia helyszíne és szellemi közege szimbóluma a 30-as évek kulturális életének, de a totalitárius fasiszta rezsimnek is. Ennek megértéséhez izgalmas adalékul szolgál a konferencia fennmaradt dokumentumanyaga, például Pirandello levelei is. A Volta-konferencia díszelőadásaként Pirandello rendezi az általa sosem kedvelt Gabriele D’Annunzio drámáját, részben, hogy a női főszerepet a szeretett Marta Abba kapja. Pirandello ellentmondásos viszonya a rendszerhez és annak szereplőihez könnyen tetten érhető. A szerző személyiségét a kor értelmezésében jól tükrözik a korabeli karikatúrák, szatirikus rajzok, melyekről Paolo Rigo is (Università degli Studi di Roma Tre) beszélt előadásában. 

A konferenciát izgalmassá tették a hosszú viták is, melyek hol az előadások után, hol a szekciók végén következtek, és igen tág teret adtak a résztvevőknek arra, hogy hozzászóljanak egymás előadásaihoz. Így lehetővé vált az egyes felszólalások közti erősebb interakció is, hogy végül a szekciók anyagából egy sokkal dinamikusabb párbeszéd jöjjön létre. A gyakorta szorosan kapcsolódó témák összességében szerves hátteret adtak a hallgatónak és a résztvevőnek is Pirandello vizuális esztétikájáról, illetve Pirandello viszonyáról a kortárs vizuális kultúrához.

Hírek

Beszámoló a leuveni Pirandello-konferenciáról

Kerber Balázs beszámolója az „Iconografie pirandelliane ‒ Immagini e cultura visiva nell’opera di Luigi Pirandello” konferenciáról (2017. június 8-9., KU Leuven).

Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano

Invito al Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano che si terrà all'Università di Szeged il 29-30 settembre 2017.

Magyar Dantisztikai Társaság június 2.

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. június 2-án, pénteken 15.30-kor tartja következő ülését. Előadó: Kelemen János, az előadás címe: Dante multikulturális forrásai és beszámoló a ravennai konferenciáról.

A kultúra lehetőségei - konferencia 2017. május 3-4.

A kultúra lehetőségei ‒ tudományterületek találkozása, változása és fejlődése Olaszországban és Magyarországon: konferencia a Budapesti Olasz Kultúrintézetben 2017. május 3-4-én.

ITADOKT Klub április 28.

ITADOKT Klub 2017. április 28-án az ELTE Olasz Tanszékén, előadók: Scheau Bernadett és Rosa Maria Marafioti.

Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága

"A látás igazsága, az igazság látása. Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága" címmel tart előadást Marczisovszky Anna az ELTE Olasz Tanszékén 2017. április 26-án 13.45-kor.

Magyar Dantisztikai Társaság március

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. március 31-én (pénteken) 15.30-kor tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Előadó: Várkonyi Bori, az előadás címe: Arcmotívum az Isteni Színjátékban – költészet és filozófia.

Amerikából jelentjük: Clevelandben is élnek olaszok

Mátyás Dénes beszámolója a clevelandi olasz közösségről.

A Magyar Dantisztikai Társaság januári ülése

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. január 27-én tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Előadó: Simon Gyula.

Pályázati kiírás

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Olasz Tanszéke, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Italianisztikai Programja és a Balatonfüredi Költőverseny „Quasimodo” Alapítvány az alábbi pályázatokat írja ki a Költőverseny 25. jubileumi rendezvénye kapcsán.
Főoldal   |  Rólunk   |  Hírek   |  Konferencia   |  Klub   |  Írások, tanulmányok   |  Galéria   |  Kapcsolat
ELTE Olasz Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c. | Telefon., fax: +36 1 411 6563. | E-mail: info@itadokt.hu
Logo by Kovács Borbála Designed by Avalanche and coded by Netcube
Copyright © ITADOKT 2010. Minden jog fenntartva.