Venetói villák
Venetói villák
A XIV. és a XIX. század között több mint 4000 villa épült Veneto tartományban, melyek egyedülálló építészeti, urbanisztikai és kulturális sajátosságokat képviselnek Olaszország művészettörténetében.
A XVI. századtól kezdve – a földvásárlást tiltó törvény eltörlése következtében – számos nemesi család vásárolt földerületet Velence szárazföldi részén, a terrafermán, és mezőgazdasági tevékenységbe kezdtek. Ez egy olyan épületegyüttes kialakításának szükségletét eredményezte, amely egyrészt ellátja a gazdasági funkciókat (alkalmas tárolásra, állattartásra, a mezőgazdasági munkák végzésére), másrészt a nemesi család gazdagságát és hatalmát is kifejezi. Így születtek meg a venetói villák, melyek a többi tartomány főúri villáival ellentétben kettős funkciót láttak el: Palladio szavaival élve az „utilità e decoro”, azaz hasznosság és szépség együttes feladata lett a venetói villák jelszava.
Az Andrea Palladio (1508-1580) építész által tervezett villák stílusa meghatározóvá vált a későbbi korok építészete számára is. Klasszicista stílusjegyeik, templomra emlékeztető kupolájuk, valamint a funkcionalitás és elegancia kettős célja jellemzik a Palladio-villákat, melyek közül 24 az UNESCO világörökség részét képezi.
Villa Almerico Capra „La Rotonda”, Vicenza
Palladio „villa-tempio”-stílusú épületeinek egyik példája
Az épületkomplexum központi épülete adta a reprezentatív jelleget: itt kapott helyet a vendégek fogadására alkalmas szalon, a loggia, mely a család nagyságát és gazdagságát hirdette. A gazdagon díszített, freskókkal ellátott helyiség gyakran két emeleten helyezkedett el, és koncertek, színházi előadások helyszíne is volt. A freskók a kor legnagyobb festőinek munkái: Tiziano, Tintoretto, Tiepolo, Giambattista Canal, Andrea Celesti, Andrea Urbani, Paolo Veronese csak néhány név a művészek közül. Az épület földszintjén a konyha, az étkező és az egyéb kiszolgáló helyiségek kaptak helyet, az emeleten pedig a család hálószobái.
Villa Barbaro, Maser
Paolo Veronese freskói a Sala d'Olimpo mennyezetén
A gazdasági épületek közül a „barchessa” érdemel különleges figyelmet. Ez a típusú épület a venetói villák jellegzetessége: egy hosszúkás, árkádos épületben egyesítette a személyzeti lakhelyeket, a konyhát, az istállót és a tároló-helyiségeket. Az egyszerű gazdasági épületet Andrea Palladio emelte magas építészeti szintre, harmóniát és szimmetriát kölcsönözve általa a villa komplexumának.
Kávézó-pavilon, Villa Pisani, Strà
A venetói villák legpompásabb ékessége a locus amoenus, a természettel harmóniában élő ember ideáját megtestesítő kert. A kert a szalonhoz hasonlóan a nemesi család nagyságának kifejezőeszköze volt: szobrok, szökőkutak, labirintusok együttese, amelyet a télikert, a madárház, kisebb tavak, pavilonok, illetve a botanikai gyűjtemény egészítenek ki. A venetói villák parkja „giardino all'italiana” típusú, azaz a szimmetria és a geometrikus formák képezik az alapját, amelyet sok esetben később, a XIX. században angolkerttel egészítettek ki.
Videó: I giardini delle Ville Venete https://www.youtube.com/watch?v=nMGFiEHlYX0#t=184
Villa Marcello, Levada di Piombino Dese
Villa Revedin Bolasco, Castelfranco Veneto
Közlekedési szempontok miatt a villák nagy része a Brenta, illetve a Sile folyók partján helyezkedik el, így könnyű és kényelmes volt a Velencéből történő idejutás. A leghíresebb hajó a gazdagon díszített, fedett, 3-4 balkonnal ellátott Burchiello, ami a Brentán szállította az utasokat a városból a villákba. A nemesség hagyományosan a júniustól szüretig tartó időszakban tartózkodott vidéken, amikor a nyaralás mellett a mezőgazdasági munkálatokat is felügyelték.
A villák leginkább öröklés útján adományozódtak tovább, így nem ritka, hogy egészen a mai napig ugyanannak a nemesi családnak a tulajdonát képezik. Gyakran el is adták a villákat, sőt, a XVIII. században, amikor az arisztokrácia hanyatlásnak indult, arra is volt példa, hogy kártyajátékon cseréltek gazdát az ingatlanok – így nyerte meg például a Piombino Dese-ben található Villa Marcello-t egy Helikay nevű magyar gróf. Ma a villák legnagyobb része (86%-a) privát tulajdonban van, sok esetben borászatként, szállodaként vagy rendezvényhelyszínként üzemelnek. A múzeumként működő villák központi épületében kiállításokat rendeznek, a „barchessa”-ban pedig gyakran szekér-és hintógyűjtemény kap helyet. A venetói villák kulturális örökségvédelméért az Istituto Regionale Ville Venete intézet felel.
Istituto Regionale Ville Venete: http://www.irvv.net
Villa Pisani, Museo Nazionale, Strà
“A venetói villák királynője”. Nagysága és grandiózus építészete miatt a Versailles-i kastélyhoz szokták hasonlítani. 1721-ben épült, ekkor 114 szobából állt, a 114. velencei dózse, Alvise Pisani tiszteletére. Jelentős szerepet játszott a történelemben és a művészetben, lakott itt Napóleon, I. Sándor cár, D'Annunzio, Wagner, Pasolini, valamint Hitler és Mussolini első hivatalos találkozójának színhelye volt. A XVIII. század végére a Pisani-család a kártyaadósságok következtében teljesen tönkrement, így kénytelenek voltak eladni a villát Napóleonnak 1807-ben, aki fogadott fiának, Eugéne de Beauharnaisnak adományozta. 1868-ban az olasz állam tulajdonába került, és 1884-től kezdve nemzeti múzeumként működik. Az épület első emeletén 30 terem ad helyet az állandó és időszaki kiállításoknak, legutóbb Italiani a tavola 1860 – 1960 címmel rendeztek fotókiállítást. A park 2008-ban elnyerte az Olaszország legszebb parkja címet.
http://www.villapisani.beniculturali.it
Villa Contarini, Piazzola sul Brenta
Az egyik legnagyobb a venetói villák közül. Központi része 1546-ban épült, valószínűleg Andrea Palladio munkája nyomán, majd a következő évtizedekben fokozatosan egészült ki a további épületszárnyakkal. Kezdetben a Contarini, majd a Camerini család tulajdonát képezte. A barokk termeket – a könyvtárat, a zeneszobát, a báltermet – freskók és mitológiai alakok szobrai díszítik. A XIX. század végén angolkerttel bővült a komplexum.
http://www.villacontarini.eu
Villa Foscari (La Malcontenta), Mira
A villa 1550-ben épült Andrea Palladio tervei alapján, Nicolò és Alvise Foscari megbízásából. A többi venetói villával ellentétben eleinte csak nyaralórezidencia volt, nem tartoztak hozzá melléképületek. A család a következő évszázadok során vásárolta meg mellé az istállókat, a fogadót, a kikötőt, az egyéb házakat. A „Malcontenta” (elégedetlen) nevet a legenda szerint a Foscari-család egyik nőtagjáról kapta, aki hírhedt volt a személyzettel kapcsolatos elvárásairól, illetve a folyamatos elbocsátásokról. A freskók Battista Franco és Giambattista Zelotti munkái. A villa ma is a Foscari grófok tulajdonában áll, és az UNESCO világörökség részét képezi.
http://www.lamalcontenta.com
Szakirodalom:
Paolo Marton, Franco Posocco, Antonella Uliana, Ville venete. L'arte e il paesaggio, Vittorio Veneto, Dario De Bastiani Editore, 2009.
Guida alle ville venete, fotografie di Paolo Marton, Vittorio Veneto, Dario De Bastiani Editore, 2010.
Gli affreschi nelle ville venete, Il Seicento, a c. di Giuseppe Pavanello e Vincenzo Mancini , Venezia, Marsilio, 2009.
Gli affreschi nelle ville venete, Il Settecento, a c. di Giuseppe Pavanello, Venezia, Marsilio, 2011.
Scultura nei giardini delle ville venete. Il territorio vicentino, a cura di Monica De Vincenti, Venezia, Marsilio, 2014.
Gerencsér Anikó