Római kutatóút beszámoló - Slama Györgyné Börcsök Gizella

A Balassi Intézet Campus Hungary-ösztöndíjasaként 2013. október 26. és december 7. között Rómában tett rövid tanulmányutam során hasznos tapasztalatokat szereztem, melyek némelyikéről az alábbiakban szeretnék beszámolni.

Palazzo Corsini



A könyvtárazás rejtelmei Rómában

Olaszországban a könyvtárak használata ingyenes. Eddigi kutatásaim során (Róma, Firenze, Bologna, Genova) azt tapasztaltam, hogy könyvet kikölcsönözni csak igazolt, hosszabb (legkevesebb hat hónapos) kint tartózkodással lehet. Egy hathetes rövid tanulmányút tehát erre nem ad lehetőséget. Ha azonban sikerül hivatalos (fejléces lapon, pecsétes) ajánlólevelet beszerezni (pl. egy kutatóintézettől), és elég kitartóan kérleljük az illetékes könyvtári felelőst, akkor sikerrel járhatunk. A Római Központi Nemzeti Könyvtárban (Biblioteca Nazionale Centrale di Roma, BNCR) a kölcsönző vezetőjével sikerült megállapodnom, hogy a kint töltött idő első két hetében kölcsönözhetek könyveket, mert így az egy hónapos határidő még éppen belefér a kint tartózkodási időmbe. Később azonban újabb egyezkedések eredményeként még néhány nappal a hazautazásom előtt is engedélyt kaptam a kölcsönzésre. Egyszerre csak két könyvet lehet kivenni; bár ez a szabály nem mindenkire egységesen érvényes. Figyelnünk kell a kölcsönzési időre is, mert a BNCR-ban csak délelőtt van erre mód. A helyben olvasásra maximum három dokumentumot lehet egyszerre kikérni, de szombaton csak egyetlen könyv igényelhető. Ugyan a kölcsönzési és konzultálási igénylés is elektronikusan történik, sajnos azonban a dokumentum kézbe vételéig minimum fél óra, de akár több, mint egy órát is várnunk kell. A fénymásolást külön engedélyeztetni kell, és szigorúan be kell tartani (aláírással igazolni) a törvény által előírt max. 15%-os határt. Amíg a BNCR használatára, a beiratkozásra, konzultálásra (helyben olvasására) és kölcsönzésre tehát szigorú szabályok vonatkoznak, addig egy kisebb, kerületi könyvtárban minden sokkal egyszerűbb, és gyorsabban megy. Egy számomra fontos könyvet rendkívül gyorsan ki tudtam kölcsönözni. A beiratkozáskor ugyan elkérték a személyi igazolványomat, de nem kérdezték meg, hogy mennyi ideig tartózkodom Rómában. Semmit sem kérdeztek, csak a megadott adatokat ellenőrizték le, és már vihettem is a könyvet magammal.

Biblioteca Nazionale Centrale di Roma


Azt is megtapasztalhattam, hogy egy komoly szakmai könyvtárban, a római székhelyű International Centre for the Study of the Preservation and Restoration of Cultural Property (ICCROM) kutatóközpontban pedig be sem kellett iratkoznom ahhoz, hogy használhassam a könyvtári szolgáltatásokat: elektronikus katalógus, számítógép, WIFI, szabadpolcos rendszer, könyvek, dokumentumok, folyóiratok helyben tanulmányozása, fénymásolás, konzultáció a könyvtár szakemberével. Minden alkalommal le kellett adnom a személyi kártyámat, melyet távozáskor visszakaptam. Itt azonban sajnos nem lehet egyáltalán könyvet kölcsönözni, viszont lehet fénymásolatot kérni, illetve engedélyezik a fotózást, ami a BNCR-ban és általában a nagyobb könyvtárakban tilos. A Palazzo Venezia-ban található Régészeti és Művészettörténeti Könyvtárban (Biblioteca di Archeologia e Storia dell’Arte, BiASA) is engedélyeztetni kell a fénymásolást, viszont itt nem papíron, hanem kizárólag elektronikusan, pendrájvra mentve kaphatjuk meg a másolást. A kutatóintézetben (CNR ICVBC) természetesen minden könnyen ment, hiszen „otthon” voltam, s a kollegák is (elsősorban Laura Genovese és Eleonora Maria Stella, aki a Journal of Cultural Heritage szerkesztője) készségesen segítettek eligazodni a hatalmas anyagban. Kutatásvezetőm, lévén intézetvezető, (általában igen) elfoglalt volt, mégis mindig talált időt a számomra rendszeres konzultációra, szükség esetén még könyvtárközi kölcsönzéssel is segített.

Biblioteca di Archeologia e Storia dell’Arte, BiASA

Hivatalos kapcsolatfelvétel Olaszországban

Ha van ajánlóm, akire hivatkozhatok, vagy ajánlólevelem, a kapcsolatfelvétel is sokkal könnyebb. A már itthon, előre összegyűjtött, felkeresendő könyvtárakhoz és kulturális intézményekhez is kértem ajánlólevelet a kutatóintézet vezetőjétől. Ez nemcsak a könyvtárak esetében volt segítségemre, hanem az intézményekkel való kapcsolatfelvételben is jól működött. Azokban az esetekben, amikor kutatás közben bukkantam egy számomra érdekes intézményre, és nem kértem ajánlólevelet, amit csatolni tudtam volna az elektronikus levelemhez, még válaszra sem méltattak. Ha telefonon keresztül történt a kapcsolatfelvétel, akkor is minden esetben kértek írásos bemutatkozást; természetesen az ajánlólevél itt sem maradhatott el. Amikor pedig sikerült egy találkozót egyeztetni, akkor azt már sikernek könyvelhettem el.

Az egyik intézménynél (Fondazione Cotec) olyan segítőkészek voltak, hogy az általuk kiadott könyvek egy-egy példányát megkaptam ajándékba. S amikor kiderült, hogy az egyik kiadványuk szerzője, akivel nagyon szerettem volna konzultálni, már nem dolgozik a szervezetnél, készségesen megadták az elérhetőségét, és javasolták is, hogy hivatkozzam rájuk. Így az új kapcsolatfelvétel (Fondazione Rosselli) valóban simán ment (néhány udvariassági levélváltást követően). Itt is kaptam értékes anyagokat (elektronikusan is a mindig nálam lévő pendrájvomra) és olyan kiadványokat, amelyekhez nem lehet könyvtárban hozzájutni.

Egy országos kulturális intézmény (Federculture) esetében is a már jól bevált módszert alkalmaztam. A személyes találkozás alkalmával sikerült jó benyomást kialakítanom, így újabb ingyenes és főleg friss kiadványokhoz, tanulmányokhoz jutottam. Mivel a kutatási témámhoz a legújabb jó példák ismerete és a friss információk megszerzése elengedhetetlenül fontos, például a még csak javaslat szintű jogszabály az új kulturális kezdeményezésre vonatkozóan, minden kapott anyag igen értékes kincs volt a számomra. Minden esetben viszonoztam a kedvességet egy, a magyar kultúrát reprezentáló apró ajándékkal (CD, naptár, képeskönyv), és a köszönőlevél sem maradhatott el.

Különleges múzeumok Rómában

Kutatásom során érdekes szakmai tanulmányra bukkantam, mely a sikeresen megvalósult, jól működő olasz kulturális intézményeket és múzeumokat mint jó példákat mutatja be. Ezek közül a kutatóintézet egyik kollégája javaslatára a legjobb római példákat látogattam meg: MAXXI, Palaexpo, Parco della Musica, Museo Centrale Montemartini, Macro.

Museo Centrale Montemartini


Museo Centrale Montemartini




A Museo Centrale Montemartini különlegessége, hogy egy ipari örökségi környezetben római kori szobrokat, mozaikokat, freskókat, sírköveket és egyéb leleteket mutat be. Róma első elektromos hőközpontját, mely a Tevere folyó és vasútvonal közvetlen közelében, szecessziós stílusban épült, 1912. június 30-án avatták fel. A Róma egyik déli (egykor fontos szállítási) útvonala mentén (Via Ostiense) található ipari területet jelenleg rehabilitálják, és rajta új kulturális központot hoznak létre, melynek része e különleges múzeum is. 1995-ben a Musei Capitolini in Campidoglio egy részét átépítési munkálatok miatt bezárták, és átmeneti megoldásként a kiállítási tárgyakat a már nem működő Montemartini gyárban állították ki. Az 1997-ben nyílt kiállítás - melynek címe: „A gépek és az istenek” - két világot állított szembe egymással: a klasszikus és az ipari régészetet. Amikor 2005-ben befejeződtek a munkálatok a Campidoglio téren, a szobrok nagyobbik része a gyárban maradt, mely azóta állandó kiállítási térként, múzeumként működik.

MAXXI


MAXXI, hivatalos nevén: Maxxi Museo Nazionale delle Arti del XXI Secolo, vagyis a XXI. Századi Művészetek Múzeuma. A Kulturális Minisztérium 1998-ban nemzetközi pályázatot írt ki az épület megtervezésére, melyet – 273 pályázó közül – a híres angol-iraki építészmérnök asszony, Zaha Hadid nyert meg. Az épület maga is a XXI. századot képviseli. A város északi részén, a régi kaszárnya területén, annak épületeit is felhasználva, a városi szövetbe jól illeszkedő, a múzeum funkcióját is képviselő architektúra készült, amely külső és belső megjelenésében is különleges. A belső teret az épület teljes magasságában (3 szint) alulról megvilágított lépcsők és folyosók szelik át keresztül-kasul, mindig új és váratlan képet mutatva a látogatónak. A fényárban úszó, íves lépcsők széles fénysávként lebegnek a térben. Az izgalmas belső teret, az íveket, mozgásokat mintegy átszúrják a térbe függőlegesen, vízszintesen és különféle szögben belógatott hatalmas piros csövek. A kiállítótermek is rendkívüliek, ívesek, hullámosak, emelkedő padlójúak, szabálytalan alakúak, dőlt falúak; jól illeszkednek a XXI. századi művészetet bemutató alkotásokhoz, kiállítási tárgyakhoz. Az állandó és ideiglenes kiállításokon kívül építészeti könyvtár, könyvesbolt, auditórium, kávéház és izgalmas közösségi terek várják a látogatókat.