Október végén, egy szép őszi napon kerekedett fel - Kelemen Jimmy tanár úrral és családjával gazdagodott - 15 fős társaságunk, hogy elmerüljön a 2010-ben Európa Kulturális Fővárosává avanzsált Pécs látnivalóinak és nevezetességeinek szépségében, illetve eszmét cseréljen italianisztikai és világmegváltó kérdésekben.
Három autóval indultunk útnak, és a közel háromórás út után elfoglaltuk helyünket a modern, kényelmes Szalay László Kollégiumban. A Rövid pihenő után, időnket nem vesztegetve, rögtön akcióba lendültünk, és két doktorandusztársunk, Sedlmayr Judit és Börcsök Lizi lelkes „idegen”-vezetésével kezdtük meg Pécs városának felfedezését. Első állomásunk a frissen megnyílt Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, a Zsolnay-kerámiával burkolt, fantáziadús előteréről „Kaptár”-nak keresztelt építmény volt. Fiatal könyvtáros hölgy vezetett körbe minket a minden elismerést megérdemlő épületben, mely az irigylésre méltóan modernizált és minden olvasói igényt kielégítő, talán egyes címszavaiban némi korrekciót igénylő könyvtár-részén túl alkalmas közösségi, kulturális és szabadidős programok befogadására is.
Kalandozásaink Pécs belvárosában folytatódtak, ahol késő délután felé nem mindennapi művészeti élményben volt részünk: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját tekintettük meg a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium dísztermében, melyet maga a festő sem látott így egyben. Este, miután egy pillantást vetettünk Gázi Kászim pasának a Széchenyi téren álló dzsámijára, melynek belsejében épp katolikus mise folyt, a Cellárium elnevezésű, török kori katakombákból kialakított, sajátos hangulatú étterembe ültünk be elkölteni nem éppen olaszos vacsoránkat. A vendéglőben a sokfajta művészeti élmény után szusszanva egyet, különféle rosé-, illetve vörösborok társaságában végre átadhattuk magunkat filozófiai és irodalmi eszmefuttatásainknak. Röviden szólva sokat nevettünk és jól mulattunk.
A másnapi múzeumcsokor is gazdagította szépérzékünket, és hozzátett irodalmi tanulmányokhoz szokott mindennapjainkhoz. A Sikorski-házban levő csodálatos Gyugyi Gyűjteményen túl, ahol a Zsolnay kerámiák sokféleségét, szinte kimeríthetetlen fantáziavilágát élvezhettük, megnéztük az isztambuli Huma Kabakci gyűjteményt a Modern Képtárban, illetve a különleges világot megjelenítő Schaár Erzsébet: „Utca” című köztéri alkotását is, melyet gipsz változatban láthattunk viszont. De a „jóból is megárt a sok” bölcs mondását követve a „Korhely” elnevezésű, nevének alapján sokat sejtető vendéglátóipari egységbe tértünk volna be, végül is azonban a Dóm vendéglőben kötöttünk ki, ahol a pincér és köztünk levő kommunikációs és egyéb félreértések ellenére is jót ettünk. Sőt, még Rónaky Eszter doktorandusztársunkkal és pár hónapos kislányával is sikerült találkoznunk, aki az anyai örömök mellett megosztotta velünk disszertációja leadási határideje felett érzett aggodalmát is. Némi habos kávéval és soha meg nem érkezett csokis sütivel zártuk le pécsi kirándulásunkat, majd egy közös fotó és az érzékeny búcsú után ismét Budapest felé robogtunk.