Konferencián a Vatikánban

Konferencián a Vatikánban 
  


Jelen cikkemben egy nagyon speciális témakörre, a II. Vatikáni Zsinatra fókuszáló nemzetközi szimpózium ismertetése olvasható, melynek helyszíne nagyrészt az Itália szívében található mini-állam, Vatikánváros volt. Ennek területe bár szimbolikus, mégis hatalmas jelentősége van, hiszen a katolicizmus központja, a római pápa székhelye, a világegyház kormányzásának helyszíne.
Hogyan kerül egyáltalán egy magyar kutató egy ilyen rangos nemzetközi konferenciára? A történet 2011-ben kezdődött, amikor a Pápai Történettudományi Bizottság egy nemzetközi projektet indított a világ valamennyi tájáról érkező zsinati atyák hagyatékának feltérképezésére, amibe mi az OTKA NN 82307-es számú projekt, majd pedig az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport keretében kapcsolódtunk be. A magyarországi kutatómunkát kilenc fiatal, tehetséges történész bevonásával én koordináltam. Munkatársaim között akadtak olyanok, akik még csak egyetemi tanulmányaikat végezték, de olyanok is, akik már a doktori iskolát látogatták. Jómagam akkoriban már tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, elsősorban legújabbkori magyar és egyetemes egyháztörténetet (később lehetőségem adódott újkori egyháztörténetet is tanítani), emellett ugyanezen az egyetemen a doktori iskola növendéke voltam. Vezetőtanárom, Tusor Péter igazi patrónusként állt mellettem a szervezés munkájában. Nagyon sok dologban segített, amiért hálás vagyok neki, és úgy éreztem, hogy a mester nyilvánvaló büszkeséggel szemlélte tanítványai munkálkodását.
A projektben feladatunk a magyarországi zsinati atyák magyar levéltárakban található hagyatékának feltérképezése és táblázatba rendezése volt. A munka kezdetekor még nem gondoltuk, hogy az utóbbi majd közel száz oldalt tesz ki. Egy eligazító megbeszélést követően elmentünk kutatni valamennyi egyházi és világi levéltárba, amely a téma szempontjából releváns lehetett. A feltárás befejeztével 2012. október 4-én az Il Concilio Ecumenico Vaticano II alla luce degli archivi dei Padri Conciliari címmel a Pápai Történettudományi Bizottság és a Lateráni Egyetem II. Vatikáni Zsinat Tanulmányi és Kutatóközpontja által rendezett konferencián én ismertettem a Lateráni Egyetemen a magyar kutatócsoport eredményeit. Ezt követték a feltárási munkálatok Magyarországon és Rómában, melynek eredményeiből a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2013-ban magyar konferenciát rendeztünk, melynek előadásaiból azonos címmel tanulmánykötet készült (ez elérhető teljes terjedelemben kutatócsoportunk honlapján: http://www.institutumfraknoi.hu/katolicizmus_magyarorszagon_ii_vatikani_zsinat_koraban_0). 

2014-ben a Pápai Történettudományi Bizottság kutatási beszámolót kért az elmúlt három évben végzett munkáról, aminek alapján felkértek, hogy ismertessem a magyar kutatócsoport eredményeit az „Il Concilio Vaticano II e i suoi protagonisti alla luce degli archivi” nemzetközi konferencián, melyet a fent már említett két intézmény rendezett 2015-ben. A megbízást nagy megtiszteltetésnek éreztem, hiszen ilyen fiatalon kevesen kapnak lehetőséget ilyenre. 




Az első két ülésszak helyszíne az új szinódusi aula volt. Megközelítéséhez a Szent Péter tér kolonnádjai alatt kellett áthaladni egy fémdetektoros kapun, majd elsétálva az őrfülke és a svájci gárdisták mellett a Hittani Kongregáció impozáns épületének oldalában található parkolón keresztül a VI. Pál terem felé kellett venni az irányt, ahol a pápa általános audienciákat szokott tartani. Belépve az épületbe a jobb oldali lépcsőn kellett felmenni az első emeletre. A terembe lépve számos ismerős kolléga, régi barát várt – mintha csak előző nap lett volna, hogy a 2012-es szállásunk, a Szent Márta ház (ahol jelenleg Ferenc pápa lakik) ajtajában elbúcsúztunk azzal, hogy három év múlva találkozunk. Mindnyájan várakozással tekintettünk a tudományos szimpózium elé. 

Az előadások a klasszikus értelemben vett világnyelvek bármelyikén elhangozhattak, angolul, olaszul, franciául, spanyolul vagy németül. Ez utóbbi lehetőséggel most egyik résztvevő sem élt. A megértést minden esetben szinkrontolmácsok segítették. A világ valamennyi tájáról, köztük Afrikából, Amerikából, Ázsiából (például Indiából) és Európából is érkeztek professzorok.
Az első nap délután P. Bernard Ardura O.Praem, a Pápai Történettudományi Bizottság vezetőjének bevezetését követően olyan jelentős témák kerültek sorra, mint például VI. Pál és a zsinat – Philippe Chenaux a Lateráni Egyetem II. Vatikáni Zsinat Tanulmányi és Kutatóközpontja igazgatója előadásában; vagy az afrikai Malula bíboros várakozásai a világegyház püspökeinek e nagyszabású gyűlésével kapcsolatban – Laurent Monsengwo Pasinya bíboros előadásában. Különösen érdekes volt John W. O’Malley atya előadása, aki azt boncolgatta, hogy a II. Vatikáni Zsinat mennyiben volt lelkipásztori zsinat.
December 10-én ugyanebben a teremben folytatódott az eszmecsere. Az előadások általában egy-egy zsinati atya zsinati részvételét emelték ki, vagy egy adott problémakörre koncentráltak. Például Emilia Hrabovec, a pozsonyi Comenius Egyetem teológiai karának professzora Nécsey Ede címzetes püspök, nyitrai apostoli adminisztrátor zsinati atya munkásságát ismertette, Giuseppe Militello (Istituto Superiore di Scienze Religiose di Albenga-Imperia) Giuseppe Siri bíboros zsinati részvételét naplói és levelezése tükrében, vagy például Peter Pfister (Archiv des Erzbistums München und Freising) Döpfner bíboros kapcsolatainak hálóját vette górcső alá a II. Vatikáni Zsinat idején. 




Magyar részről aznap elsőként Fejérdy András adott elő. Összeszedett, diavetítéssel kísért előadásában Mihelics Vid újságíró szerepéről volt szó a magyar zsinati atyák véleményének formálásában.
Az én előadásom az egy-egy résztvevő szerepét vizsgáló előadások között kissé kivételnek számított, hiszen a magyar zsinati atyák zsinati részvételéről általánosságban beszéltem (milyen írásbeli beadványokkal és Általános Kongregációkon elhangzott beszédekkel járultak hozzá a zsinat sikeréhez), majd két szereplő vélekedését emeltem ki, egy zsinati atyáét, Kovács Sándor szombathelyi püspökét, és egy zsinati szakértőét, Klempa Sándor Károly O.Praem veszprémi apostoli adminisztrátorét. Minderre csak húsz perc állt rendelkezésemre. Diavetítést készítettem, amely röviden összefoglalta előadásom gondolatívét, kiemelve belőle a legfontosabb pontokat.
Ebéd után a Campo Santo Teutonicón – amely szintén az őrbódén túl, de még a Szent Márta ház előtt, a Szent Péter bazilika mellett helyezkedik el – egy, a II. Vatikáni Zsinatról szóló tematikus kiállítást tekinthettünk meg, ahol a zsinat jól ismert figurái, Karl Rahner, Joseph Alois Ratzinger, Suenens bíboros stb. köszöntek vissza ránk a tablókról. Többször feltűnt a zsinati aula, és a résztvevők egy informális kirándulását is láthattuk színes fényképen; egy Róma közeli hegy csúcsán pihentek meg, és innen néztek szét a tájra a fáradt püspökök és teológusok.
A harmadik nap, december 11-én a Lateráni Egyetemen láttak vendégül bennünket, itt került sor az előadásokra. Ez az oktatási intézmény a lateráni bazilika mellett található. Az egyetem rég ismert vendéglátó falai fogadtak. A betlehemet a bejárattól balra épp akkor állították fel, estére már ki is volt világítva. A program egy első emeleti teremben volt, felfelé a lépcső tetején régi ismerősként köszöntött bennünket Enrico dal Covolo püspök, az egyetem rektora. Ezt követően felvettük a tolmácskészülékeket - amin keresztül angolul, franciául, olaszul vagy spanyolul hallgathattuk az előadásokat -, és elkezdtük az egész napos munkát. A rektori bevezető után az amerikai professzorok, valamint egy spanyol és a panamai résztvevő adtak elő. Különösen érdekes volt Gerald P. Fogarty előadása, aki nem egy adott püspök vagy zsinati résztvevő vélekedését mutatta be, hanem egy adott problémakörre, az amerikai püspököknek a kollegialitásról alkotott véleményére koncentrált. Ehhez kiválóan illeszkedett Fermina Alvarez Alonso előadása ugyanebben a szekcióban, aki szintén a kollegialitás témáját vizsgálta a spanyol püspökök szemszögéből, elsősorban Casimiro Morcillo, madridi érseken keresztül.
Ebéd után alkalmunk nyílt a bazilika egyéni megtekintésére, illetve jómagam az amerikai résztvevőkkel a Santa Maria Maggiore-hoz is elsétáltam, amely mindössze húsz percre található gyalog. A délutáni szekcióban ökumenikus kerekasztal-beszélgetés volt, többek között a Moszkvai Patriarchátus képviselője, a Római Anglikán központ igazgatója és a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke részvételével. A római főrabbi üzenetét is felolvasták.
Sor került az előző konferencia „Il Concilio Ecumenico Vaticano II alla luce degli archivi dei Padri Conciliari” címmel megjelent kötetének bemutatására és a résztvevőknek való átnyújtására is. A könyv érdekes olvasmány a zsinat iránt érdeklődők számára, mert átfogó képet ad a kutatások állásáról az egyes országokban.
December 12-én úgy éreztem, mintha még csak most érkeztem volna, mégis megannyi élménnyel, tudással gazdagodtam, különösen hogy világviszonylatban kaptam rálátást a zsinaton résztvevő püspökök szerepére és vélekedéseire, illetve arra, hogy egy-egy régióban miket tartottak a legfontosabb tárgyalandó témaköröknek. Ezen kívül az étkezések és az elszállásolás kapcsán ismét megtapasztalhattam a legendás olasz vendégszeretetet. A reptéren a miénkkel párhuzamosan a Római Magyar Akadémián megrendezett Dante-konferencia résztvevőivel találkoztam, tehát a repülőre való várakozás perceit kiváló társaságban tölthettem. Az új és régi ismerősökkel, barátokkal a kapcsolatot mindenképpen tartani fogom: ki tudja, legközelebb hol kerül sor egy hasonlóan tartalmas nemzetközi konferenciára. 
  

Tóth Krisztina