ITADOKT Klub május 22.
ITADOKT klubMájus 22-én, pénteken 14:00 óra
ELTE BTK Olasz Tanszék
1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c
Annalisa Di Modica (Un'idea della giustizia penale in Verri, Beccaria e Manzoni )
és
Puskár Krisztián (This is not a political album: a terrorizmus ikonográfiája az ellen- és tömegkultúrában)
kiselőadása kutatási témájuk közérdeklődésre számot tartó problémáiról
Annalisa Di Modica - Un’idea della giustizia penale in Verri, Beccaria e Manzoni
Porre oggi una questione che riguarda l’ambito della δίκη e, in particolar modo della giustizia penale, non è affatto semplice. I dibattiti nati dalle questioni sulla giustizia sono sempre stati molto accesi perché il potere giuridico è stato stabilito per regolare la vita di tutti ma risiede sostanzialmente nelle mani di pochi uomini che lo esercitano. L’argomento di cui tratteremo durante l’incontro concerne lo studio di tre grandi classici dell’impegno etico-civile settecentesco e ottocentesco italiano che hanno avuto anche grande fortuna in Europa, cioè le Osservazioni sulla tortura di Pietro Verri pubblicate nel 1804, Dei delitti e delle pene di Cesare Beccaria pubblicato nel 1764, e Storia della Colonna Infame di Alessandro Manzoni pubblicata nel 1840. I tre autori sono stati al centro del dibattito culturale in Italia e in Europa, inizialmente all’interno della cornice storico-intellettuale dell’Illuminismo lombardo, per poi proseguire in particolare con Manzoni nell’ambito letterario del primo Ottocento. Le loro opere si concentrano sui temi del riformismo sociale, della giustizia penale e delle riforme legislative che proprio in quegli anni prendevano forma. Il nostro incontro si concentrerà sull’analisi del pensiero di Verri, Beccaria e Manzoni in merito alle loro concezioni di giustizia penale, quali siano i suoi strumenti, se questi - in particolare la tortura e la pena di morte - siano più o meno consoni alla prevenzione dei delitti e quale peso abbiano le responsabilità personali degli uomini di legge.
Puskár Krisztián - This is not a political album: a terrorizmus ikonográfiája az ellen- és tömegkultúrában
Hasonlóan ahhoz, ahogyan a hetvenes évek második felének újhullámos kultúrája a történeti avantgárd jelmondatait és szimbólumait reciklálta, illetve ahogyan a hatvanas évektől kezdve az ellenkultúra a huszadik század nyugati kultúrájának legnagyobb traumáját, a második világháború borzalmait szintén popkulturális szimbólumok formájában, afféle terápiás jelleggel használta provokatív és kommunikatív célokra, úgy oldódtak fel a hetvenes évek Olaszországának emblematikus pillanatai napjaink tömegkulturális jelforgatagában. A terrorizmus - annak társadalmi vonzatai, illetve jelképszerű mozzanatai, eszközei révén - már a hetvenes években kölcsönhatásba lépett az olasz kortárs tömeg- és rétegművészetekkel. A terrorizmushoz kapcsolódó szimbólumok ezt követően, lépcsőzetesen vesztették el valódi jelentésüket, és váltak reciklált eszközökké: előbb különféle ellenkulturális mozgalmak, csoportosulások nyertek belőlük inspirációt, később pedig jelentésüktől lényegében megfosztott, esztétikai egységekké váltak. Ezeknek a folyamatoknak az ívét tekinti át az előadás nagy vonalakban, konkrét példákkal illusztrálva.