magyar   italiano

Itadokt klub - Mondo cane

Mondo cane (1962)

(Rendezte: Gualtiero Jacopetti, Paolo Cavara, Franco Prosperi)


 


Az Itadokt Klub 2014. május 16-i vetítésén Puskár Krisztián az 1962-es Mondo cane (Kutya-világ) című mondo movie-t mutatta be.
A film nyitójelenetében egy kutyatelepen egy épp elfogott kóbor kutyát zárnak be a már befogottak közé, amelyek széttépik az újonnan érkezettet. A következő jelenet központi tárgya egy Rudolph Valentino tiszteletére emelt szobor az olaszországi Castellanetában. Az azt követő szekvenciákban Rossano Brazzit látjuk Amerikában, amint női rajongói letépik a ruháját; Új-Guineában egy emberi mészárlás-jelenet tanúi lehetünk. Ismét Amerikában bikinis lányok pózolnak tengerészek előtt. Megint Új-Guineában egy törzs, melynek tagjai egész évben böjtölnek, épp disznókat ütnek agyon egy több napos disznóhús-evő orgia előkészületeképp. A további képsorokon a kaliforniai Pasadenában emberek gyászolják kisállataikat a kedvencek temetőjében, míg Taipeiben (Taiwan) kutyákat mészárolnak le, illetve nyúznak meg élve a jellegzetes helyi étel elkészítéséhez. Olaszországban lányokat festenek be a Húsvét alkalmából, Franciaországban libákat tömnek kegyetlen brutalitással, májukat hizlalandó. Az ausztráliai Sydney-ben a tengerparton egy életmentő lánycsapat ünnepi felvonulása látható, míg Bikini Atoll-ban (Marshall Szigetek) a kísérleti nukleáris robbantások eredményeképp tájékozódási képességüket elvesztett óriásteknősök pusztulását mutatja be a film. A malájziai Raiputh-ban – részben cápa-támadások áldozatául esett, csonka végtagú – halászok, bosszúképpen a kifogott fehér cápák torkán mérges tengeri sünöket nyomnak le, hogy az így eleresztett ragadozók lassú, kínos halállal pusztuljanak el. Az itáliai Tiberiában vörös ruhás emberek őrzik őseik csontjait. A hamburgi Reeperbahn Strasse-n agresszív részegek láthatók, Tokióban lerészegedett férfiak női masszázskúrában részesülnek. Macao szigetén halotti szertartás tanúi lehetünk, Szingapúrban a haldoklók hoteljébe kapunk bepillantást. Los Angelesben autóroncsokat nyomnak össze fém-kockákká (újrahasznosítás végett). Csehszlovákiában Yves Klein festészeti-zenei happeningjén meztelen, kékre festett nők hagyják testük nyomát egy nagy kifeszített vásznon. Honoluluban (Hawaii) turisták a jellegzetes helyi virágfüzérekkel ékesítve ropják a Hula táncot. Nepálban gurkha katonák rituális táncot járnak nőinek tetsző öltözetben, mások ugyanott bikákat fejeznek le – szintén – rituális célból. Ezt követően lehetünk tanúi a híres portugáliai bika-futtatásnak, majd a matadorok bika-kihívásának (nem bikaviadalról van szó!). Az új guineai Garokában katolikus templomban imádkozó indiánok tárulnak szemünk elé, míg a zárójelenetben a (szintén új-guineai) Port Moresbyben egy primitív törzs repülőgép-kultuszát érhetjük tetten.

A fenti felsorolásból is kitűnik, hogy a rendezők szerkesztési megoldásaiból adódóan a jelenetek számos – de nem minden – esetben valamilyen módon ellenpontozzák egymást, és egymásra utalnak. Valószínűsíthető, hogy a film rendezőire hatást gyakorolt Claude Lévi-Strauss Szomorú trópusok [Tristes tropiques] című, 1955-ben megjelent, a kulturális antropológia egyik alapműveként is számon tartott könyve, melyben az antropológus-filozófus elsősorban brazíliai indián törzsek életét vizsgálta. Lévi-Strauss etnológiai-antropológiai vizsgálódását Saussure, Freud, Rousseau és részben Marx egyes elveire alapozó, sajátos szemiotikájának elvei szerint valósította meg; ezen elemzés egyik lehetséges konklúziója, hogy a különböző fejlettségi szinten működő társadalmakban feltárható kommunikációs és interaktív szituációk szinkron struktúrákként vizsgálandók, mivel csak ily módon tárható fel és érthető meg autentikus értelemben az a szemiotikai rendszer, mely minden emberi társadalom alapja. A Lévi-Strauss – akárcsak a Mondo cane – által boncolgatott archetipikus problémák egy tágabb értelemben vett filozófiai kontextusba is illeszthetők: a XVIII. században körvonalazódott (és a XIX. században erőteljesen kibontakozott) a kultúrfilozófia irányzatait is meghatározó két, egymással szemben tételeződő filozófiai alapállás: a nyelvi-kulturális relativizmus (mindenekelőtt Vico, Rousseau és Herder), valamint a nyelvi-kulturális univerzalizmus (Kant, Hegel, a XX. században pedig pl. Chomsky). Lévi-Strauss kulturális antropológiája – akárcsak a Mondo cane – sajátos értelemben mindkét álláspontot magában foglalja, hisz egyrészt univerzálisan alkalmazandó fogalmi apparátussal elemezhetőnek és megérthetőnek fogja fel a különböző kultúrák és civilizációk alapstruktúráját, másrészt (minden kultúra és civilizáció elvileg egyenrangúnak tételezésével) értékvesztésként jeleníti meg az archaikus kultúrközösségek visszaszorulását, akárcsak (pl. a nukleáris szennyezés által) az élővilág pusztulását. Az utóbbi tekintetben a film tovább megy, mint Lévi-Strauss: a Mondo cane alighanem azt is sugallja, hogy a Föld (biológiai és társadalmi értelemben egyaránt) organizmusok közössége (és ez elvont utalás lehet Whitehead filozófiájára), melyben az egyik “mutáns” organizmus, a nyugati civilizáció a többi organizmus rovására próbál teret hódítani magának, ezzel persze elkerülhetetlenül a saját pusztulását is előidézve. A valamiféle apokalipszisre való utalás e filmben csak épp meg van pendítve, míg a – szinte bizonyosan részben a Mondo cane által ihletett – 1980-as és a 2000-es évek többé-kevésbé analóg szellemiségű filmjei, mindenekelőtt a Qatsi trilógia (Koyaanisqatsi: Life out of balance, 1982; Powaqqatsi: Life in transformation, 1988; Naqoyqatsi: Life as war, 2002), valamint az 1992-es Baraka már nyíltan apokalitpikus hangvételűek – itt immár a Mondo cane szemlélőjének (a narrátor, Stefano Sibaldi ironizálgatása által is megerősített) közömbös-kívülálló nézőpontja is megszűnik, átadva a helyét a küszöbön álló globális katasztrófát (is) teljes mélységben átélő néma szemlélő nézőpontjának.

Külön kiemelendő, hogy az említett (új guineai, Garoka-beli katolikus templomban) imádkozó bennszülöttek jelenete – mely azon jellegzetes katolikus eszmeiséget tükrözi, miszerint a primitív törzsek tagjai megtérítendők (hiszen kizárólag a keresztség révén üdvözülhetnek, illetve egyáltalán csak ez által válhatnak autentikus értelemben emberi lényekké) – ihlető motívumként hathatott az 1986-ban nagy sikert aratott A misszió forgatókönyvírójára (Robert Bolt) és rendezőjére (Roland Joffé): ők e tematikát a spanyol és portugál gyarmatosító érdekek és a jezsuiták missziós tevékenysége közti – a guaraní törzsre nézve mindenképp – tragikus konfliktus művészi bemutatásával bontakoztatták ki.

A Mondo cane a maga idejében (és bizonyos értelemben ma is) tabudöntögető, alternatív szellemiségű filmvállalkozás. A film zeneszerzői (Riz Ortolani és Nino Oliviero) zeneileg is izgalmassá tették azt: csaknem végig egy téma stílus-variációit halljuk, mesterien szoros összhangban a jelenetváltásokkal. A Mondo cane mindenképp avantgárd szellemiségű film is, hiszen a filmművészet számára új perspektívákat nyitott meg.                                                                                                            


Nagy József

A cikk leölthető az Írások, tanulmányok - Kortárs menüpontból: www.itadokt.hu/kortars

Hírek

Magyar Dantisztikai Társaság 2017. november

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. november 24-én, pénteken 16 órától tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Előadó: Kelemen János, az előadás címe: Le s föl. A Komédia kozmológiai és narratológiai struktúrájáról.

Holly Flora előadása okt.25.

A MERCURIALES sorozat részeként Holly Flora tart előadást Uncovering Female Agency in Illustrated Manuscripts of the Meditationes Vitae Christi címmel. Időpont és helyszín: Október 25., szerda, 16.00 ELTE, Budapest, Múzeum krt. 4/A, #329

Magyar Dantisztikai Társaság 2017. október

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017 október 27-én, pénteken, új időpontban (16.00 órától), a szokott helyen (ELTE Olasz Tanszék, Kardos Tibor terem) tartja következő ülését. Előadó: Hoffmann Béla, az előadás címe: Pokol I-II.: vitatott passzusok. Javaslatok a két ének ...

Meghívó kötetbemutatóra: Raffaello Baldini: Carta canta/Kutyabőr

Raffaello Baldini: Carta canta/Kutyabőr című kétnyelvű kötet bemutatója október 12-én, csütörtökön 18 órakor az Olasz Kultúrintézetben.

Beszámoló a leuveni Pirandello-konferenciáról

Kerber Balázs beszámolója az „Iconografie pirandelliane ‒ Immagini e cultura visiva nell’opera di Luigi Pirandello” konferenciáról (2017. június 8-9., KU Leuven).

Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano

Invito al Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano che si terrà all'Università di Szeged il 29-30 settembre 2017.

Magyar Dantisztikai Társaság június 2.

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. június 2-án, pénteken 15.30-kor tartja következő ülését. Előadó: Kelemen János, az előadás címe: Dante multikulturális forrásai és beszámoló a ravennai konferenciáról.

A kultúra lehetőségei - konferencia 2017. május 3-4.

A kultúra lehetőségei ‒ tudományterületek találkozása, változása és fejlődése Olaszországban és Magyarországon: konferencia a Budapesti Olasz Kultúrintézetben 2017. május 3-4-én.

ITADOKT Klub április 28.

ITADOKT Klub 2017. április 28-án az ELTE Olasz Tanszékén, előadók: Scheau Bernadett és Rosa Maria Marafioti.

Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága

"A látás igazsága, az igazság látása. Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága" címmel tart előadást Marczisovszky Anna az ELTE Olasz Tanszékén 2017. április 26-án 13.45-kor.
Főoldal   |  Rólunk   |  Hírek   |  Konferencia   |  Klub   |  Írások, tanulmányok   |  Galéria   |  Kapcsolat
ELTE Olasz Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c. | Telefon., fax: +36 1 411 6563. | E-mail: info@itadokt.hu
Logo by Kovács Borbála Designed by Avalanche and coded by Netcube
Copyright © ITADOKT 2010. Minden jog fenntartva.