magyar   italiano

Itadokt klub - Mondo cane

Mondo cane (1962)

(Rendezte: Gualtiero Jacopetti, Paolo Cavara, Franco Prosperi)


 


Az Itadokt Klub 2014. május 16-i vetítésén Puskár Krisztián az 1962-es Mondo cane (Kutya-világ) című mondo movie-t mutatta be.
A film nyitójelenetében egy kutyatelepen egy épp elfogott kóbor kutyát zárnak be a már befogottak közé, amelyek széttépik az újonnan érkezettet. A következő jelenet központi tárgya egy Rudolph Valentino tiszteletére emelt szobor az olaszországi Castellanetában. Az azt követő szekvenciákban Rossano Brazzit látjuk Amerikában, amint női rajongói letépik a ruháját; Új-Guineában egy emberi mészárlás-jelenet tanúi lehetünk. Ismét Amerikában bikinis lányok pózolnak tengerészek előtt. Megint Új-Guineában egy törzs, melynek tagjai egész évben böjtölnek, épp disznókat ütnek agyon egy több napos disznóhús-evő orgia előkészületeképp. A további képsorokon a kaliforniai Pasadenában emberek gyászolják kisállataikat a kedvencek temetőjében, míg Taipeiben (Taiwan) kutyákat mészárolnak le, illetve nyúznak meg élve a jellegzetes helyi étel elkészítéséhez. Olaszországban lányokat festenek be a Húsvét alkalmából, Franciaországban libákat tömnek kegyetlen brutalitással, májukat hizlalandó. Az ausztráliai Sydney-ben a tengerparton egy életmentő lánycsapat ünnepi felvonulása látható, míg Bikini Atoll-ban (Marshall Szigetek) a kísérleti nukleáris robbantások eredményeképp tájékozódási képességüket elvesztett óriásteknősök pusztulását mutatja be a film. A malájziai Raiputh-ban – részben cápa-támadások áldozatául esett, csonka végtagú – halászok, bosszúképpen a kifogott fehér cápák torkán mérges tengeri sünöket nyomnak le, hogy az így eleresztett ragadozók lassú, kínos halállal pusztuljanak el. Az itáliai Tiberiában vörös ruhás emberek őrzik őseik csontjait. A hamburgi Reeperbahn Strasse-n agresszív részegek láthatók, Tokióban lerészegedett férfiak női masszázskúrában részesülnek. Macao szigetén halotti szertartás tanúi lehetünk, Szingapúrban a haldoklók hoteljébe kapunk bepillantást. Los Angelesben autóroncsokat nyomnak össze fém-kockákká (újrahasznosítás végett). Csehszlovákiában Yves Klein festészeti-zenei happeningjén meztelen, kékre festett nők hagyják testük nyomát egy nagy kifeszített vásznon. Honoluluban (Hawaii) turisták a jellegzetes helyi virágfüzérekkel ékesítve ropják a Hula táncot. Nepálban gurkha katonák rituális táncot járnak nőinek tetsző öltözetben, mások ugyanott bikákat fejeznek le – szintén – rituális célból. Ezt követően lehetünk tanúi a híres portugáliai bika-futtatásnak, majd a matadorok bika-kihívásának (nem bikaviadalról van szó!). Az új guineai Garokában katolikus templomban imádkozó indiánok tárulnak szemünk elé, míg a zárójelenetben a (szintén új-guineai) Port Moresbyben egy primitív törzs repülőgép-kultuszát érhetjük tetten.

A fenti felsorolásból is kitűnik, hogy a rendezők szerkesztési megoldásaiból adódóan a jelenetek számos – de nem minden – esetben valamilyen módon ellenpontozzák egymást, és egymásra utalnak. Valószínűsíthető, hogy a film rendezőire hatást gyakorolt Claude Lévi-Strauss Szomorú trópusok [Tristes tropiques] című, 1955-ben megjelent, a kulturális antropológia egyik alapműveként is számon tartott könyve, melyben az antropológus-filozófus elsősorban brazíliai indián törzsek életét vizsgálta. Lévi-Strauss etnológiai-antropológiai vizsgálódását Saussure, Freud, Rousseau és részben Marx egyes elveire alapozó, sajátos szemiotikájának elvei szerint valósította meg; ezen elemzés egyik lehetséges konklúziója, hogy a különböző fejlettségi szinten működő társadalmakban feltárható kommunikációs és interaktív szituációk szinkron struktúrákként vizsgálandók, mivel csak ily módon tárható fel és érthető meg autentikus értelemben az a szemiotikai rendszer, mely minden emberi társadalom alapja. A Lévi-Strauss – akárcsak a Mondo cane – által boncolgatott archetipikus problémák egy tágabb értelemben vett filozófiai kontextusba is illeszthetők: a XVIII. században körvonalazódott (és a XIX. században erőteljesen kibontakozott) a kultúrfilozófia irányzatait is meghatározó két, egymással szemben tételeződő filozófiai alapállás: a nyelvi-kulturális relativizmus (mindenekelőtt Vico, Rousseau és Herder), valamint a nyelvi-kulturális univerzalizmus (Kant, Hegel, a XX. században pedig pl. Chomsky). Lévi-Strauss kulturális antropológiája – akárcsak a Mondo cane – sajátos értelemben mindkét álláspontot magában foglalja, hisz egyrészt univerzálisan alkalmazandó fogalmi apparátussal elemezhetőnek és megérthetőnek fogja fel a különböző kultúrák és civilizációk alapstruktúráját, másrészt (minden kultúra és civilizáció elvileg egyenrangúnak tételezésével) értékvesztésként jeleníti meg az archaikus kultúrközösségek visszaszorulását, akárcsak (pl. a nukleáris szennyezés által) az élővilág pusztulását. Az utóbbi tekintetben a film tovább megy, mint Lévi-Strauss: a Mondo cane alighanem azt is sugallja, hogy a Föld (biológiai és társadalmi értelemben egyaránt) organizmusok közössége (és ez elvont utalás lehet Whitehead filozófiájára), melyben az egyik “mutáns” organizmus, a nyugati civilizáció a többi organizmus rovására próbál teret hódítani magának, ezzel persze elkerülhetetlenül a saját pusztulását is előidézve. A valamiféle apokalipszisre való utalás e filmben csak épp meg van pendítve, míg a – szinte bizonyosan részben a Mondo cane által ihletett – 1980-as és a 2000-es évek többé-kevésbé analóg szellemiségű filmjei, mindenekelőtt a Qatsi trilógia (Koyaanisqatsi: Life out of balance, 1982; Powaqqatsi: Life in transformation, 1988; Naqoyqatsi: Life as war, 2002), valamint az 1992-es Baraka már nyíltan apokalitpikus hangvételűek – itt immár a Mondo cane szemlélőjének (a narrátor, Stefano Sibaldi ironizálgatása által is megerősített) közömbös-kívülálló nézőpontja is megszűnik, átadva a helyét a küszöbön álló globális katasztrófát (is) teljes mélységben átélő néma szemlélő nézőpontjának.

Külön kiemelendő, hogy az említett (új guineai, Garoka-beli katolikus templomban) imádkozó bennszülöttek jelenete – mely azon jellegzetes katolikus eszmeiséget tükrözi, miszerint a primitív törzsek tagjai megtérítendők (hiszen kizárólag a keresztség révén üdvözülhetnek, illetve egyáltalán csak ez által válhatnak autentikus értelemben emberi lényekké) – ihlető motívumként hathatott az 1986-ban nagy sikert aratott A misszió forgatókönyvírójára (Robert Bolt) és rendezőjére (Roland Joffé): ők e tematikát a spanyol és portugál gyarmatosító érdekek és a jezsuiták missziós tevékenysége közti – a guaraní törzsre nézve mindenképp – tragikus konfliktus művészi bemutatásával bontakoztatták ki.

A Mondo cane a maga idejében (és bizonyos értelemben ma is) tabudöntögető, alternatív szellemiségű filmvállalkozás. A film zeneszerzői (Riz Ortolani és Nino Oliviero) zeneileg is izgalmassá tették azt: csaknem végig egy téma stílus-variációit halljuk, mesterien szoros összhangban a jelenetváltásokkal. A Mondo cane mindenképp avantgárd szellemiségű film is, hiszen a filmművészet számára új perspektívákat nyitott meg.                                                                                                            


Nagy József

A cikk leölthető az Írások, tanulmányok - Kortárs menüpontból: www.itadokt.hu/kortars

Hírek

Magyar Dantisztikai Társaság 2018. június

A következő ülésen, 2018 június 29-én, pénteken, 15.30-tól Tóth Tihamér " A mindenség nyelvének bukása. A Pokol XXXI. énekének értelmezése." c. előadását hallgathatjuk meg.

Magyar Dantisztikai Társaság 2018. május

A Magyar Dantisztikai Társaság május 25-én, pénteken, 15:30-tól tartja következő ülését. Giuseppe Antonio Camerino előadását hallgathatjuk meg.

Orosz László kortárs festőművész Isteni Színjáték c. kiállítása

Május 9.-én nyílik Orosz László kortárs festőművész kiállítása. A képek Dante halhatatlan művét, az Isteni színjátékot mutatják be.

Studia Byzantino-Occidentalia Gallica - Italica - Germanica - Graeca

Studia Byzantino-Occidentalia Gallica - Italica - Germanica - Graeca Internationale Konferenz / Colloque International Eötvös-József-Collegium, Budapest / Collège Eötvös József, Budapest 16.–19. April 2018 / 16–19 avril 2018

CORSO D'AGGIORNAMENTO IN DIDATTICA DELL'ITALIANO PER STRANIERI 28 aprile 2018

Prof. Paolo Balboni (Universitá Ca' Foscari di Venezia) előadásai Szegeden az olasz nyelv tanításának jelenlegi helyzetéről, módszereiről, valamint arról, hogy a nyelvtan vagy a szókincs tanítása alatt mi is zajlik le a diákok fejében...

Magyar Dantisztikai Társaság 2018. április

A Magyar Dantisztikai Társaság április 27-én, pénteken, 15:30-tól tartja következő ülését. Kelemen János előadását hallgathatjuk meg.

Chiara Ponchia művészettörténész előadásai 2018. március

Chiara Ponti vendégelőadót három alkalommal hallgathatjuk meg az Olasz Tanszéken. Előadásai az "Isteni Színjáték" XIV-XV. századi illusztrációiról és a Padovai Egyetemi Könyvtár kéziratairól szólnak. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.

Magyar Dantisztikai Társaság 2018. március

A Magyar Dantisztikai Társaság 2018 március 23-án, pénteken, 15:30-tól tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Az ülésen Chiara Ponchia L illustrazione miniata della Divina Commedia tra Trecento e Quattrocento. Il caso dei codici padani. c. előadása lesz hallható.

Dantisztikai könyvbemutatók

A legújabb magyarországi dantisztikai kötetek, valamint Horváth Kornélia Petri György költészete verselméleti és líratörténeti megközelítésben című munkája kerül bemutatásra 2018. március 2-án (P) 16.30 órakor a Lumen kávézóban (Bp., VIII, Horánszky u. 5).

Magyar Dantisztikai Társaság 2018. januári ülés

A Magyar Dantisztikai Társaság 2018. január 26-án, pénteken 16 órakor tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Az előadó Nagy József, az előadás címe: A Pokol XII. éneke. Interpretáció, parafrázis, kommentár.
Főoldal   |  Rólunk   |  Hírek   |  Konferencia   |  Klub   |  Írások, tanulmányok   |  Galéria   |  Kapcsolat
ELTE Olasz Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c. | Telefon., fax: +36 1 411 6563. | E-mail: info@itadokt.hu
Logo by Kovács Borbála Designed by Avalanche and coded by Netcube
Copyright © ITADOKT 2010. Minden jog fenntartva.