magyar   italiano

Itadokt klub - Mondo cane

Mondo cane (1962)

(Rendezte: Gualtiero Jacopetti, Paolo Cavara, Franco Prosperi)


 


Az Itadokt Klub 2014. május 16-i vetítésén Puskár Krisztián az 1962-es Mondo cane (Kutya-világ) című mondo movie-t mutatta be.
A film nyitójelenetében egy kutyatelepen egy épp elfogott kóbor kutyát zárnak be a már befogottak közé, amelyek széttépik az újonnan érkezettet. A következő jelenet központi tárgya egy Rudolph Valentino tiszteletére emelt szobor az olaszországi Castellanetában. Az azt követő szekvenciákban Rossano Brazzit látjuk Amerikában, amint női rajongói letépik a ruháját; Új-Guineában egy emberi mészárlás-jelenet tanúi lehetünk. Ismét Amerikában bikinis lányok pózolnak tengerészek előtt. Megint Új-Guineában egy törzs, melynek tagjai egész évben böjtölnek, épp disznókat ütnek agyon egy több napos disznóhús-evő orgia előkészületeképp. A további képsorokon a kaliforniai Pasadenában emberek gyászolják kisállataikat a kedvencek temetőjében, míg Taipeiben (Taiwan) kutyákat mészárolnak le, illetve nyúznak meg élve a jellegzetes helyi étel elkészítéséhez. Olaszországban lányokat festenek be a Húsvét alkalmából, Franciaországban libákat tömnek kegyetlen brutalitással, májukat hizlalandó. Az ausztráliai Sydney-ben a tengerparton egy életmentő lánycsapat ünnepi felvonulása látható, míg Bikini Atoll-ban (Marshall Szigetek) a kísérleti nukleáris robbantások eredményeképp tájékozódási képességüket elvesztett óriásteknősök pusztulását mutatja be a film. A malájziai Raiputh-ban – részben cápa-támadások áldozatául esett, csonka végtagú – halászok, bosszúképpen a kifogott fehér cápák torkán mérges tengeri sünöket nyomnak le, hogy az így eleresztett ragadozók lassú, kínos halállal pusztuljanak el. Az itáliai Tiberiában vörös ruhás emberek őrzik őseik csontjait. A hamburgi Reeperbahn Strasse-n agresszív részegek láthatók, Tokióban lerészegedett férfiak női masszázskúrában részesülnek. Macao szigetén halotti szertartás tanúi lehetünk, Szingapúrban a haldoklók hoteljébe kapunk bepillantást. Los Angelesben autóroncsokat nyomnak össze fém-kockákká (újrahasznosítás végett). Csehszlovákiában Yves Klein festészeti-zenei happeningjén meztelen, kékre festett nők hagyják testük nyomát egy nagy kifeszített vásznon. Honoluluban (Hawaii) turisták a jellegzetes helyi virágfüzérekkel ékesítve ropják a Hula táncot. Nepálban gurkha katonák rituális táncot járnak nőinek tetsző öltözetben, mások ugyanott bikákat fejeznek le – szintén – rituális célból. Ezt követően lehetünk tanúi a híres portugáliai bika-futtatásnak, majd a matadorok bika-kihívásának (nem bikaviadalról van szó!). Az új guineai Garokában katolikus templomban imádkozó indiánok tárulnak szemünk elé, míg a zárójelenetben a (szintén új-guineai) Port Moresbyben egy primitív törzs repülőgép-kultuszát érhetjük tetten.

A fenti felsorolásból is kitűnik, hogy a rendezők szerkesztési megoldásaiból adódóan a jelenetek számos – de nem minden – esetben valamilyen módon ellenpontozzák egymást, és egymásra utalnak. Valószínűsíthető, hogy a film rendezőire hatást gyakorolt Claude Lévi-Strauss Szomorú trópusok [Tristes tropiques] című, 1955-ben megjelent, a kulturális antropológia egyik alapműveként is számon tartott könyve, melyben az antropológus-filozófus elsősorban brazíliai indián törzsek életét vizsgálta. Lévi-Strauss etnológiai-antropológiai vizsgálódását Saussure, Freud, Rousseau és részben Marx egyes elveire alapozó, sajátos szemiotikájának elvei szerint valósította meg; ezen elemzés egyik lehetséges konklúziója, hogy a különböző fejlettségi szinten működő társadalmakban feltárható kommunikációs és interaktív szituációk szinkron struktúrákként vizsgálandók, mivel csak ily módon tárható fel és érthető meg autentikus értelemben az a szemiotikai rendszer, mely minden emberi társadalom alapja. A Lévi-Strauss – akárcsak a Mondo cane – által boncolgatott archetipikus problémák egy tágabb értelemben vett filozófiai kontextusba is illeszthetők: a XVIII. században körvonalazódott (és a XIX. században erőteljesen kibontakozott) a kultúrfilozófia irányzatait is meghatározó két, egymással szemben tételeződő filozófiai alapállás: a nyelvi-kulturális relativizmus (mindenekelőtt Vico, Rousseau és Herder), valamint a nyelvi-kulturális univerzalizmus (Kant, Hegel, a XX. században pedig pl. Chomsky). Lévi-Strauss kulturális antropológiája – akárcsak a Mondo cane – sajátos értelemben mindkét álláspontot magában foglalja, hisz egyrészt univerzálisan alkalmazandó fogalmi apparátussal elemezhetőnek és megérthetőnek fogja fel a különböző kultúrák és civilizációk alapstruktúráját, másrészt (minden kultúra és civilizáció elvileg egyenrangúnak tételezésével) értékvesztésként jeleníti meg az archaikus kultúrközösségek visszaszorulását, akárcsak (pl. a nukleáris szennyezés által) az élővilág pusztulását. Az utóbbi tekintetben a film tovább megy, mint Lévi-Strauss: a Mondo cane alighanem azt is sugallja, hogy a Föld (biológiai és társadalmi értelemben egyaránt) organizmusok közössége (és ez elvont utalás lehet Whitehead filozófiájára), melyben az egyik “mutáns” organizmus, a nyugati civilizáció a többi organizmus rovására próbál teret hódítani magának, ezzel persze elkerülhetetlenül a saját pusztulását is előidézve. A valamiféle apokalipszisre való utalás e filmben csak épp meg van pendítve, míg a – szinte bizonyosan részben a Mondo cane által ihletett – 1980-as és a 2000-es évek többé-kevésbé analóg szellemiségű filmjei, mindenekelőtt a Qatsi trilógia (Koyaanisqatsi: Life out of balance, 1982; Powaqqatsi: Life in transformation, 1988; Naqoyqatsi: Life as war, 2002), valamint az 1992-es Baraka már nyíltan apokalitpikus hangvételűek – itt immár a Mondo cane szemlélőjének (a narrátor, Stefano Sibaldi ironizálgatása által is megerősített) közömbös-kívülálló nézőpontja is megszűnik, átadva a helyét a küszöbön álló globális katasztrófát (is) teljes mélységben átélő néma szemlélő nézőpontjának.

Külön kiemelendő, hogy az említett (új guineai, Garoka-beli katolikus templomban) imádkozó bennszülöttek jelenete – mely azon jellegzetes katolikus eszmeiséget tükrözi, miszerint a primitív törzsek tagjai megtérítendők (hiszen kizárólag a keresztség révén üdvözülhetnek, illetve egyáltalán csak ez által válhatnak autentikus értelemben emberi lényekké) – ihlető motívumként hathatott az 1986-ban nagy sikert aratott A misszió forgatókönyvírójára (Robert Bolt) és rendezőjére (Roland Joffé): ők e tematikát a spanyol és portugál gyarmatosító érdekek és a jezsuiták missziós tevékenysége közti – a guaraní törzsre nézve mindenképp – tragikus konfliktus művészi bemutatásával bontakoztatták ki.

A Mondo cane a maga idejében (és bizonyos értelemben ma is) tabudöntögető, alternatív szellemiségű filmvállalkozás. A film zeneszerzői (Riz Ortolani és Nino Oliviero) zeneileg is izgalmassá tették azt: csaknem végig egy téma stílus-variációit halljuk, mesterien szoros összhangban a jelenetváltásokkal. A Mondo cane mindenképp avantgárd szellemiségű film is, hiszen a filmművészet számára új perspektívákat nyitott meg.                                                                                                            


Nagy József

A cikk leölthető az Írások, tanulmányok - Kortárs menüpontból: www.itadokt.hu/kortars

Hírek

Az MDT következő ülésének időpontja 2022. október 28. helyett NOVEMBER 4!!

Az MDT soron következő ülésén Csantavéri Júlia "Szerepek és színek. Egy színházi és egy televíziós. Pokol-adaptáció a Kádár-korból" c. előadását hallgathatjuk meg.

A Magyar Dantisztikai Társaság 2022 júniusi ülése

Király Erzsébet "«Itália bennük van». Művészi önértelmezések és Dante-kultusz a XIX-XX. század fordulóján" c. előadását hallgathatjuk meg a Magyar Dantisztikai Társaság következő ülésén.

A Magyar Dantisztikai Társaság 2022 májusi ülése

A Magyar Dantisztikai Társaság 2022 májusi ülésén Mátyus Norbert előadását hallgathatjuk meg a Pokol I. énekének allegórikus olvasatairól.

Szkárosi Endrére Faragó Dániel emlékezik

Faragó Dániel beszéde Szkárosi Endre temetésén 2022. április 12. napon a Farkasréti Temetőben

Szkárosi Endrétől a Farkasréti temetőben veszünk végső búcsút, emlékét örökre megőrizzük.

Szkársoi Endre temetése a Farkasréti temetőben lesz 2022. április 12-én 14:30 órakor.

Elhunyt Szkárosi Endre (1952-2022)

Elhunyt Szkárosi Endre író, költő, műfordító, egyetemi tanár.

A Magyar Dantisztikai Társaság 2022 márciusi ülése

Kelemen János MDT-elnök A Komédia történetfilozófiai perspektívából olvasva című előadását hallgathatjuk meg az MDT márciusi ülésén.

Kerber Balázs doktori védése

Kerber Balázs "A művészet mint sziget – Luigi Pirandello és Szentkuthy Miklós műveinek poétikai vizsgálata a modernitás tükrében" című doktori disszertációjának online védése 2022. március 7. 15:00 órakor.

A MDT 2021. októberi ülésén Tóth Tihamért hallgathatjuk meg

A Magyar Dantisztikai Társaság 2021. októberi ülésén Tóth Tihamér "A hatalom igézetében. - A Purgatórium XIX. éneke" c. előadását hallgathatjuk meg.

Dante halálának hétszázadik évfordulója alkalmából a Magyar Dantisztikai Társaság megemlékezést és koszorúzást szervez

Dante halálának hétszázadik évfordulója alkalmából a Magyar Dantisztikai Társaság megemlékezést és koszorúzást szervez. Az eseményen bemutatásra kerül a Magyar Dantisztikai Társaság kutató tagjai által készített részletes Kommentár az Isteni színjáték I. részéhez ...
Főoldal   |  Rólunk   |  Hírek   |  Konferencia   |  Klub   |  Írások, tanulmányok   |  Galéria   |  Kapcsolat   |  Beszámolók
ELTE Olasz Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c. | Telefon., fax: +36 1 411 6563. | E-mail: info@itadokt.hu
Logo by Kovács Borbála Designed by Avalanche and coded by Netcube
Copyright © ITADOKT 2010. Minden jog fenntartva.