Genus Bononiae

Érdekes előadáson vehetett részt, aki a nagy nyári melegben elment meghallgatni Slama Györgyné Börcsök Gizellát a Magyar Urbanisztikai Társaság Liliom utcai székházába. Az ELTE olasz doktori programja hallgatójának témája az Európa Kulturális Fővárosa címmel (EKF) rendelkező olasz városok tapasztalatának feltérképezése és annak vizsgálata, hogy az egy évre szóló kitüntetett figyelem milyen változásokat indít be egy-egy város kulturális életében. Azt is vizsgálja, hogy az EKF-cím hogyan él tovább, valóban komoly döntések vagy csak tiszavirág életű beruházások valósultak meg, követik-e további folyamatos eseménysorozatok a jeles év elmúltát. Az EKF-cím az Európai Unió országainak kandidáló városaiban minden esetben egy-egy lehetőség, hogy a város vezetése koncentráltan átgondolja, miként lehet nemcsak annak vonzerejét növelni a turisták számára, hanem hogy saját polgárainak is olyan környezetet és szellemi-kulturális-művészeti életet alakítson ki, amelyben otthon és szabadnak érzik magukat.

Börcsök Gizella választása az elemzésre - Firenze, Bologna és Genova közül - Bolognára esett, mert ez a nagy történelmi és kulturális-tudományos hagyományokkal rendelkező város saját kulturális arculatának sokszínűvé tételében folyamatosan újabb és újabb ötleteket valósít meg napjainkban is, tehát jóval azután, hogy 2000-ben viselhette az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ehhez járult még a 2004-ben az UNESCO által létrehozott a Kreatív Város cím, amelyet Bologna 2006-ban nyert el a zene kategóriában, és e címnek ma is egyedüli birtokosa Olaszországban. A július 23-iki előadáson doktorandusz társunk egy kiváló példát mutatott be arra, hogy nemcsak az önkormányzat, hanem a privát szféra is elkötelezett a város kulturális életének, örökségének fejlesztése mellett. A kulturális-művészeti színhelyek bővítésében kiemelkedő szerepet vállalt magára a Bolognai Takarékpénztár alapítványa, a Fondazione Cassa di Risparmio in Bologna. 2003-ban az Alapítvány elnöke, prof. Fabio Roversi-Monaco javaslata alapján egy új kulturális projekt, a ­ Genus Bononiae. Musei nella Città – létrehozásával a város nyolc helyszínén finanszírozta műemléképületek restaurálását, majd ezeknek a városi kulturális életbe való bevonását. Így került sor az Alapítvány művészeti és történelmi könyvgyűjteményének elhelyezésére a San Giorgio in Poggiale templomi épületében. A nagyközönség számára ingyenesen hozzáférhető periodikák, újságok és folyóiratok sokaságán túl a szakmai érdeklődők is folytathatnak kutatásokat a XVI. századi könyvritkaságokkal rendelkező könyvtárban. A könyvtártól nem messze található a gyönyörű Palazzo Fava, első emeletén a bolognai festészet XVI. századi megújítóinak, a Carracci-testvéreknek freskóival. A palota azonban nemcsak a freskók miatt fontos művészeti központ, hanem azért is, mert 2600 négyzetméternyi kiállítóhelyet alakítottak ki benne, ahol az Alapítvány saját művészeti gyűjteményének és más jelentős köz-, illetve magángyűjteményeknek a darabjait mutatják be. A nyolc épület közül a Palazzo Pepoli ad otthont a város gazdag történetét innovatív módon bemutató kiállításnak, amely a város történetét és változásait kíséri végig az etruszkoktól máig. Az Olaszországban mindenütt megnyilvánuló lokálpatriotizmus egyik szép példája ez a kiállítás, hiszen egy magánalapítvány tartotta fontosnak és vállalta magára, hogy a város polgárai korszerű kiállítás keretében ismerkedjenek meg történelmükkel és kultúrájukkal.


Palazzo Fava


Palazzo Pepoli


Palazzo Pepoli - vizek


Palazzo Pepoli - római út

A Santa Maria della Vita templomban a XV. századi észak-itáliai szobrászat egyik legnagyszerűbb, nagy hatást kiváltó alkotása, Niccolò dell’Arca Krisztus siratása című terrakotta szoborcsoportja található. Érdekessége a kiállítás módjának, hogy a két évvel ezelőtti emilia-romagnai földrengéstől megmenekült szobor fölé védőszerkezetet helyeztek, hogy az esetleges újabb földrengés által felülről lezuhanó törmelék ne tudja károsítani a szobrot. A templomhoz más épületek is kapcsolódnak, amelyeket együtt újítottak fel és hasznosítottak, többek között a templomhoz tartozó kórház régi épületében egy egészségügy-történeti múzeumot alakítottak ki.


Niccolò dell’Arca: Krisztus siratása (részlet)

A zene is központi helyet kapott az Alapítvány projektjében, mégpedig a San Colombano épületegyüttesén belül. Egy valódi régészeti leletegyüttes a San Colombano, ahol a korai VII. századtól kezdve találtak épületrészeket, amelyekre rá-, illetve hozzáépültek a későbbi századok vallási épületei - többek között egy középkori kripta -, és amelyekben egy Giunta Pisanónak tulajdonított Keresztrefeszítés-falképet, valamint egy XIII. századi síremléket találtak. Ebben a művészettörténeti szempontból gazdag környezetben helyezték el a város kiemelkedő orgonaművészének, zenetudósának és zeneszerzőjének, Luigi Ferdinando Tagliavininek a XVI.-XVIII. századból származó, eredeti és festményekkel díszített hangszergyűjteményét. A kiállítás különlegessége, hogy a régi csembalókat, spinéteket és virginálokat egy-egy kisebb koncert erejéig meg is szólaltatják a kiállítás közönségének. A Casa Saraceni, amely a legfontosabb reneszánsz palota Bolognában, egyben magának az Alapítványnak a székhelye - emellett időszaki kiállítások és kulturális események számára is befogadó teret jelent.


San Colombano bejárat


Casa Saraceni

A projekt, amely a Genus Bononiae.Musei nella Città (magyarul: Bologna népe. Múzeumok a városban) elnevezést kapta, saját, naprakész honlappal rendelkezik, amelyen az érdeklődők folyamatosan tájékozódhatnak a rendkívül gazdag programokról. Maga az elnevezés, talán nem véletlenül, utal – a genius loci kifejezés kapcsán – a genius szóra is. Bologna ezzel tulajdonképpen megteremtette a saját brandjét, márkanevét, amely jelzi, hogy a város immár visszavonhatatlanul a kultúra városa. Érdekes, egyedi megközelítéssel építették fel a projekt tervezői a gondolatot, amelyre felfűzték a nyolc épületet: elképzelésük szerint Bologna utcái egy hatalmas palota folyosói, a paloták és templomok pedig az épületben található különböző funkciójú és formájú termek, amelyek így, egységben illeszkednek a már meglévő városi struktúrába, ezzel is emelve a város lakosságának komfortérzetét, valamint mind szorosabb kötődését a kultúrához és a városhoz.