magyar   italiano

Európa Kulturális Fővárosa 2019 - kutatási beszámoló

Az Európa Kulturális Fővárosa 2019 címért folyó verseny már javában zajlik. Az első forduló nyertesei között találjuk Perugiát, míg a szintén umbriai Terni végül meggondolta magát, és nem nyújtott be pályázatot. A földrengés sújtotta L’Aquila pályázatát pedig az európai zsűri nem támogatta.

 

A szerencsés Perugia

 

Az Európa Kulturális Főváros 2019 címre aspiráló város eddig sikeresen vette az akadályokat. Öt másik szerencsés továbbjutóval (Cagliari, Lecce, Matera, Ravenna, Siena) együtt készülhet a jövő nyárra várható végső megmérettetésre.



Perugia, Basilica di San Domenico


A mintegy 171 ezer lakosú Perugia Közép-Olaszországban, Umbria tartományban, a Tevere folyó és a Trasimeno-tó fölé emelkedő hegyvidéken fekszik, Rómától 135 km-re északra. Gazdag történelmi és kulturális emlékekkel rendelkező város, a tartomány gazdasági és kulturális központja, turisztikai célpont és egyetemi székhely. A történelmi belváros kb. 450 méter magasan, 9 km hosszú etruszk és középkori városfallal körülvéve, a környező dombokra körpanoráma-kilátással, gyönyörű természeti környezetben épült, melyről Charles Dickens a Képek Itáliából (Pictures from Italy, London, 1846) című művében így emlékezik meg:

 

« Perugia, munita di grandi mezzi di difesa dalla natura e dalla mano dell’uomo,

sorge improvvisamente su di un’altura »

 

A szinte teljesen épen megmaradt városkapukról elnevezett városrészek – Porta Sole, Porta Sant’Angelo, Porta S. Susanna, Porta Eburnea, Porta S. Pietro – közül az óváros legmagasabb pontja (494 m) a Porta Sole, melyet Dante is megénekelt (Isteni színjáték, Paradicsom, XI. ének):

 

« Intra Tupino e l’acqua che discende

del colle eletto dal beato Ubaldo,

fertile costa d’alto monte pende,

onde Perugia sente freddo e caldo

da Porta Sole; e di rietro le piange

per grave giogo Nocera con Gualdo. »

Tupino s ama víz közt, mely lezajlik

a dombról, melyet választott Ubaldo,

magas hegynek termékeny háta hajlik,

honnan Perugia felé száll az ártó

hő s fagy a Nagykapún; s mögötte renyhűl

súlyos igában Nocera meg Gulado.



Perugia, Oratorio di San Bernardino


Az etruszkok által alapított Perusia Etrúria 12 etruszk városának egyike. Az i.e. IV-III. században épült, ma is látható etruszk városfal északi irányú kapuja (az i.e. III. századból való ú.n. Augustus kapuja) fölött látható felirat – Augusta Perusia – a város etruszk eredetű nevéről tanúskodik. Nem véletlen tehát, hogy Perugia az etruszk-kutatások egyik székhelye. A közelben található híres, 1925-ben alapított Università per stranieri a világ minden részéből érkező ösztöndíjasok felsőfokú képzését végzi az olasz nyelv és kultúra területén. A város másik, 1308-ban alapított egyeteme, az Università degli Studi di Perugia Olaszország egyik legrégebbi egyeteme, ma több mint 34.000 hallgatóval büszkélkedhet.

 

Rómából a Tiburtina állomásról közvetlen vonattal vagy autóbusszal lehet eljutni Perugiába. Ha vonattal érkezünk, akkor a Fontivegge főpályaudvar előtt induló helyi buszjárattal, vagy az állomástól pár lépésre található, 2008-ban épült, vezető nélküli minimetróval lehet kényelmesen és gyorsan feljutni az óvárosba. Ha távolsági busszal érkezünk, akkor a várfal alatt található buszpályaudvarról (Piazza Partigiani) mozgólépcső visz fel a XVI. században épült Rocca Paolina citadellába, amely már az óváros legfelső része. Innen, az Italia térről kezdhetjük felfedező sétánkat. A tér (kis park) közepén emelkedik a város leghíresebb művésze, az itáliai quattrocento egyik kiemelkedő képviselője, Pietro Perugino szobra. Csodálatos kilátás nyílik a déli dombokra. Szép időben pedig kelet felé, az Umbria és Marche tartományok határán húzódó Appennino lejtőin Assisi is látható. Az óváros legfontosabb utcája, a Corso Vannucci innen indul, és a XIV-XV. században épült San Lorenzo katedrálishoz vezet, melynek érdekessége a főtérre néző szabad szószék. A Piazza IV Novembre nevezetessége a XIII. századi Fontana Maggiore, a reneszánsz előtti idők legszebb szökőkútja. A két koncentrikus, sokszögű márvány-medence finoman kidolgozott domborművei Nicola és Giovanni Pisano művészetét hirdetik. A szökőkút mögött magasodik a városháza, a Palazzo dei Priori. A térre néző homlokzata a XIII. század végén épült. Innen lépcsőn érhetjük el a híres Sala dei Notari középkori termet, melynek különlegessége a hatalmas belső árkádívek és a teljes belsőt díszítő freskók. Ma is az önkormányzat székhelye. Az épület hosszanti oldala a nyitott loggiás zömök toronnyal a Corso Vannuccira néz. A földszinten a XV. században épült Collegio del Cambio, a pénzváltók székháza található. A Sala delle Udienze freskóit Perugino és iskolája (közöttük a fiatal Raffaello) festette. A felső emeleteken a Galleria Nazionale dell’Umbria kapott helyet, amely teljes áttekintést nyújt az umbriai festészetről.


Perugia,  Collegio del Cambio


Az óváros alaposabb megismerésében segítségemre volt Dott.ssa Adele Bevilaqua, aki Perugia Város Önkormányzata Kulturális osztályán az eur
ópai uniós projektek felelőse. Dottore Lucio Argano professzorral, a sikeres Európa Kulturális Fővárosa 2019 pályázat projektmenedzserével egy rövid interjút készítettem, akitől a kandidatúra elektronikus változatát is megkaptam.

 

A történelmi városközpont valamennyi látnivalóját egyetlen hétvége alatt nem lehet megismerni. Különlegességük miatt mégis szeretnék néhányat megemlíteni: Basilica di San Domenico, Basilica di San Pietro, Cappella di San Severo Raffaello és Perugino freskóival, Chiesa Nuova di San Filippo Neri, Tempio di Sant’Angelo, Oratorio di San Bernardino és a Régészeti Múzeum, melyben többek között a város területén és környékén feltárt számos etruszk sírból előkerült díszes urnák láthatók.

 

A közeli Trasimeno-tóhoz is sikerült eljutnom, s nagy szerencsémre ragyogó napsütésben élvezhettem a Perugia környéki természeti környezetet.

Perugia, mini metró


Az umbriai Terni meggondolta magát

 

Ternit a „Szerelmesek városa”-ként az egész világon ismerik. A város híres szülöttje és védőszentje Szent Bálint vértanú püspök, aki a III. században alapította meg a város első keresztény templomát, 273-ban mártírhalált halt Rómában, és itt őrzik földi maradványait a Basilica di San Valentino-ban.


Terni, modern városközpont


Perugiából érkeztem vonattal. Esős-szeles, hideg napot fogtam ki, így a város kissé barátságtalannak mutatta magát. A
Dantéról elnevezett téren található modern pályaudvarral szemközt kiállított ipari emlékmű, egy 12.000 tonnás gépszobor-óriás emléket kíván állítani az egykor virágzó ipari és gazdasági központnak, mely országos jelentőségű kohászattal, acélgyártással vívta ki az „Acél városa” és az „olasz Manchester”-nevet. Az EKF történetében eddig már számos város használta fel sikeresen a címet arculata átformálására, új image kialakítására. A szerkezetváltásra kényszerülő Terni is hasonló lehetőséget láthatott a kulturális pályázatban. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált Perugia és Assisi, a két nagyság összefogása, valamint hogy Umbria tartomány a Perugiassisi2019 pályázatot támogatja, a város meghátrálásra kényszerült, belátta, nincs esélye.

Terni, Barbarasa római lakótorony a Via Román



A pályaudvartól az egyik f
őutcán (viale della Stazione) vezetett utam a Tacito térre, ahol az azonos nevű szökőkutat éppen restaurálták, így a tér szépségéről csak feltételezéseim lehettek. A szökőkút az elektromos energia termelésére alkalmas víz erejét szimbolizálja. A tér északkeleti sarkát uraló impozáns épülettel (Palazzo del Governo) átellenben található turista információs irodában kapott ajánlások és térkép alapján indultam fölfedező utamra. A város sétáló utcája a Köztársaság térre (Piazza della Repubblica) vezet, ahol a régi önkormányzati épület ma a városi könyvtárnak ad helyet. A közeli Európa téren a XV. században épült Spada palota ma az önkormányzat székhelye. A középkori városrészben található a Dóm, a Santa Maria Assunta katedrális. A Dóm mellett található műemlékvédelmi felügyelőség szakmérnöke körbevezetett a felügyelet kezelésében működő egyháztörténeti múzeumban, és különleges élmény volt számomra, hogy bepillanthattam a restaurátori műhelybe, és megtekinthettem a restaurálás alatt lévő műalkotásokat is. Megtudtam, hogy az utóbbi, mintegy két évtizedben a város állandó építkezési területté vált: a történelmi városközpont radikális átalakításon ment keresztül, minek következtében „három városközpont” jött létre: a római kori központ (Quartiere Clai), a középkori városközpont (Quartiere Duomo) és a modern központ (Piazza Europa – Piazza della Repubblica – Corso Tacito tengely).

Terni, Palazzo Spada, XV. sz.


A város gaz
dag kulturális életét bizonyítják az egész éven át tartó kulturális események, programok, fesztiválok. Ilyenek például a Szent Bálint-nap (Giorno di San Valentino), áprilisban a középiskolások irodalmi versenye (Certamen Taciteum), júniusban a Vizek ünnepe (Festa delle acque) a Marmore vízesésénél, júliusban a „Villalago Makes Music Festival”, szeptemberben a kortárs alkotóművészet nemzetközi fesztiválja, az „Es. Terni”, novemberben a CortoFonino Fim Festival, mely a modern mobiltelefonnal készült legjobb rövidfilmeket díjazza.

 

A várostól 7 km-re található vízesést (Cascata delle Marmore), mely római kori mérnöki munka eredménye, a rossz időjárás miatt nem tudtam felkeresni. (Vízből azonban jutott bőven, hiszen szinte folyamatosan érkezett fentről.)

Terni, Obelisco Lancia di Luce




A földrengés sújtotta l’
Aquila újjászületését nem támogatja a zsűri

 

A 110 ezer lakosú L’Aquila az Aterno folyó völgyében fekszik, a Gran Sasso d’Italia lábainál. A várost II. Frigyes német-római császár alapította a XIII. század első felében, az ókori Amiterum helyén. A városalapításról Buccio di Ranallo da Poppleto így emlékezik meg a krónikájában (Cronica):

« Gridarono tutti insieme:

Facciamo una città così bella che nessun’altra nel regno le si possa paragonare »




L'Aquila, Vár, háttérben a Gran Sasso d'Italia



Abruzzo tartomány székhelyét
2009. április 6-án hajnalban 6,3-as erősségű földrengés rázta meg, több mint 300 halálos áldozatot követelve. 4,5 évvel a tragikus esemény után, a 2013. szeptember 20-i határidőre L’Aquila is pályázatot nyújtott be az Európa Kulturális Fővárosa 2019 cím elnyerésére, mert e különleges kulturális projektben látja a katasztrófából való lelki és fizikai újjáéledés lehetőségét. A kandidatúrában egyértelműen feltett kérdésreL'Aquila 2019: diritto o dovere?”, megadják a választ is. Nemcsak joga van a városnak a pályázáshoz és a cím elnyeréséhez, hanem a kormánynak és az európai intézményeknek kötelességük megadni ezt a lehetőséget, szolidaritást vállalni, részt venni e hatalmas kihívásban; azért is, mert így az EKF történetében először dél-olasz város viselheti majd a kitüntető címet. A rekordszámú, 21 pályázó város közül mindössze 6 jutott tovább a második fordulóba. L’Aquila újjászületését az európai zsűri ilyen módon mégsem támogatta.


A római kutatóintézetben, ahol hathetes ösztöndíjamat töltöttem, Dott.ssa Laura Genovese, aki az itteni egyetemen doktorált, alaposan felkészített a látogatásra. A látvány azonban, amely fogadott, mégis teljesen felkavart.

L'Aquila, beálványozott utca




Diákáldozatokra emlékezve



Rómából busszal érkeztem egy hideg, fagyos, de napsütéses decemberi napon. Már messziről lehetett látni a Gran Sasso d’Italia közel háromezer méter magas havas csúcsait. Az óváros északi bejáratát jelzi az 1931-as években épült, jelenleg restaurálás alatt álló Fontana Luminosa szökőkút. Itt lehet felsétálni a Várhoz (Forte Spagnolo), melyet Don Pedro de Toledo nápolyi spanyol alkirály 1534-ben építtetett. Mivel a természeti katasztrófa során az Abruzzo Nemzeti Múzeumnak otthont adó erődítmény bejárati homlokzata is megrongálódott, jelenleg nem látogatható. A Corso Vittorio Emanuele főutcán jutottam el a történelmi belváros főteréig. A korzó elején csupa elhagyatott, állványzattal borított, lezárt épület fogadott. Helyi lakossal alig találkoztam, inkább csak néhány turista nézelődött az ijesztő környezetben. A főtér sarkán álló, ugyancsak erősen felállványozott árkádok alatt kiállított 38 színes, képes információs táblán tájékozatta az önkormányzat a város lakóit, hogy hol, milyen munkálatok (elsősorban középületek, templomok helyreállítása) fejeződtek már be, vagy vannak folyamatban, illetve kerülnek sorra önkormányzati, állami támogatásból vagy magánadományoknak köszönhetően. Az óváros egyetlen látogatható temploma, a Dóm téren található, erősen megrongálódott, beszakadt kupolájú Chiesa di Santa Maria del Suffragio helyreállítását a francia kormány is támogatja. A XIII. században épült katedrálist az 1703-as földrengés után újjáépítették, legutóbb szintén erősen megrongálódott, de XIX. századi homlokzatát már restaurálták. Az 1472-ben, reneszánsz stílusban épült Basilica di San Bernardino helyreállítása még javában tart, de a főhomlokzata már ismét a régi fényében pompázik. Nem véletlen, hiszen zarándokhely, itt őrzik a szent ereklyéit. A templomhoz vezető, a XVIII. századból való széles és meredek lépcsőn lesétáltam a völgyben található XIII. századi Santa Maria di Collemaggio templomhoz. 1288-ban Pietro da Morrone remete elhatározásából felépült románkori mestermű zarándokhely, egyben a város szimbóluma is, hiszen a remetét V. Celesztin néven éppen ebben a bazilikában emelték a pápai trónra 1294. augusztus 29-én. Nemcsak az 1703-as, hanem a legutóbbi földrengés után is újjá kellett építeni. A nyugati főhomlokzat már teljes szépségében tündökölt érkezésemkor. L’Aquila másik szimbóluma, a 99 fejű kút, ma is működik. 1272-ben kezdték építeni, s az évszázadok során többször bővítették. Az utolsó 6 kútfej hozzáadásával, 1871-ben érte el a bűvös 99-es számot. Visszakapaszkodtam az óvárosba, és a Via XX Settembre déli főúton csupa erősen megrongálódott épület látványa fogadott. Egyikük különösen megdöbbentett: egy diákotthon félig leomlott, nyitott oldala és az előtte húzódó kerítésfalra rögzített, emlékező plakátok, baráti üzenetek, fotók, virágok és egyéb személyes tárgyak ma is borzalommal töltik el az arra látogatót. Tovább sétáltam a magasabban fekvő városrészekbe, és mindenütt elhagyatott, félig összedőlt, beomlott, vagy erősen aládúcolt, beállványozott házakkal találkoztam. A kihalt utcákon bolyongva szinte magam is átéltem a földrengés okozta borzalmakat. Elgondoltam, hogy L’Aquila, mely az évszázadok során többször is természeti katasztrófa áldozata volt, amelyben mindannyiszor az élni akarás kerekedett felül, és újjá is épült, minden bizonnyal most is mindent megtesz, hogy újra élet legyen a városban. Mert hiszen már láthatóak az újrakezdés jelei: néhány palota és templom helyrehozott homlokzata már ezt tükrözi. Hosszú éveknek kell azonban eltelnie még ahhoz, hogy az egyik felállványozott palota homlokzatát borító óriásplakát hirdette mondat valóra váljon: „L’Aquila rinasce”.




Basilica di Santa Maria di Collemaggio helyreállítva


További képek a Galériában találhatók.


Jelen
beszámoló a Campus Hungary (rövid tanulmányút) ösztöndíj támogatásával készült.

Slama Györgyné Börcsök Gizella

Hírek

Magyar Dantisztikai Társaság 2017. november

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. november 24-én, pénteken 16 órától tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Előadó: Kelemen János, az előadás címe: Le s föl. A Komédia kozmológiai és narratológiai struktúrájáról.

Holly Flora előadása okt.25.

A MERCURIALES sorozat részeként Holly Flora tart előadást Uncovering Female Agency in Illustrated Manuscripts of the Meditationes Vitae Christi címmel. Időpont és helyszín: Október 25., szerda, 16.00 ELTE, Budapest, Múzeum krt. 4/A, #329

Magyar Dantisztikai Társaság 2017. október

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017 október 27-én, pénteken, új időpontban (16.00 órától), a szokott helyen (ELTE Olasz Tanszék, Kardos Tibor terem) tartja következő ülését. Előadó: Hoffmann Béla, az előadás címe: Pokol I-II.: vitatott passzusok. Javaslatok a két ének ...

Meghívó kötetbemutatóra: Raffaello Baldini: Carta canta/Kutyabőr

Raffaello Baldini: Carta canta/Kutyabőr című kétnyelvű kötet bemutatója október 12-én, csütörtökön 18 órakor az Olasz Kultúrintézetben.

Beszámoló a leuveni Pirandello-konferenciáról

Kerber Balázs beszámolója az „Iconografie pirandelliane ‒ Immagini e cultura visiva nell’opera di Luigi Pirandello” konferenciáról (2017. június 8-9., KU Leuven).

Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano

Invito al Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano che si terrà all'Università di Szeged il 29-30 settembre 2017.

Magyar Dantisztikai Társaság június 2.

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. június 2-án, pénteken 15.30-kor tartja következő ülését. Előadó: Kelemen János, az előadás címe: Dante multikulturális forrásai és beszámoló a ravennai konferenciáról.

A kultúra lehetőségei - konferencia 2017. május 3-4.

A kultúra lehetőségei ‒ tudományterületek találkozása, változása és fejlődése Olaszországban és Magyarországon: konferencia a Budapesti Olasz Kultúrintézetben 2017. május 3-4-én.

ITADOKT Klub április 28.

ITADOKT Klub 2017. április 28-án az ELTE Olasz Tanszékén, előadók: Scheau Bernadett és Rosa Maria Marafioti.

Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága

"A látás igazsága, az igazság látása. Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága" címmel tart előadást Marczisovszky Anna az ELTE Olasz Tanszékén 2017. április 26-án 13.45-kor.
Főoldal   |  Rólunk   |  Hírek   |  Konferencia   |  Klub   |  Írások, tanulmányok   |  Galéria   |  Kapcsolat
ELTE Olasz Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c. | Telefon., fax: +36 1 411 6563. | E-mail: info@itadokt.hu
Logo by Kovács Borbála Designed by Avalanche and coded by Netcube
Copyright © ITADOKT 2010. Minden jog fenntartva.