magyar   italiano

Búcsú Takács Józseftől

2012. október 12-én búcsúztunk Takács Józseftől a Fiumei úti temetőben. Ezúton közöljük a temetésen elhangzott szövegeket, Szkárosi Endre és Faragó Dániel búcsúbeszédét.
A doktoranduszok egy saját készítésű koszorúval búcsúztak Takács Józseftől, melyben a virágokat a tanár úrhoz írt dolgozataikból, cikkeikből, leveleikből és egyéb írásaikból hajtogatták.


Rang a szívben

Takács József halálára

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet, tisztelt Gyászoló Család, kedves Barátaink, Kollégáink!

Kevés ember személyiségét, szublimálódott létezésének szinte testileg érzékelhető körvonalait rajzolja ki oly pontosan a hiánya, a távozása nyomán támadt űr, mint Takács József barátunkét és kollégánkét. Olyan természetes evidenciával volt jelen hétköznapjainkban, a munkánk és baráti együttléteink közötti számtalan átmenetet képező életünkben, hogy most - ahogy azt mondani szokás - nézünk, mint a moziban: hol a Jóska? Volna pár sürgető megbeszélnivalónk, koncepciót kéne alakítanunk, döntések várnak ránk - ki fogja az ő finom ítélőképességét helyettesíteni, pótolni, képviselni? Kinek a tapintatos bölcsességére támaszkodhatunk ezután, ha erősen gondolkodóba esünk - mint az oly gyakran megesett az élet normális menetében eddig - valamely közös szakmai ügyben, gondban, vitában? Kitől várunk baráti megerősítést vagy tapintatos orientációt mindennapos kutatói, oktatási, tudományszervezési, ritkábban akár személyközi vagy éppen publikációs kétségeinkben, elképzeléseinkben, terveinkben, problémamegoldásainkban?

És egyáltalán: mi lesz a közösségformálás szinte folyamatosan üzemeltetett kohójaként, vagy - stílusérzékenyebben fogalmazva - az emberi közelség melegét adó kemenceként működő Kékgolyó utcai lakásban és annak csodás teraszán évente többször is megrendezett, családi meghittségű tanszéki és doktori összejövetelekkel? Ahol Budapest egyik leggyönyörűbb panorámája csak keretezte a házigazdák nagyon is intenzív és termékeny erőfeszítésének az eredményeként előállt vonzó otthonosságot, amellyel Mariann, ez a csodálatos társ és feleség, és Jóska rendre körülvettek bennünket, kollégákat, doktoranduszokat, barátokat - a convivio klasszikus olasz és latin hagyományát plántálva így szakmai ünnepnapjainkba.

És hát hol van az újdonsült nagypapa? A gondos, szerető férj? Az apa? A testvér? Személyes életének és jelenlétének e formái és stációi - melyeket miközöttünk melegen sugárzó intelligenciával kezelt, elkülönítve, de nem elválasztva őket egymástól - ugyanabból a forrásból, ugyanarról a talajról táplálkoztak, ugyanonnan kapták az éltető anyagot: a személyiség született kedvességéből. "José", ahogyan legtöbben nevezték ifjúkora óta, azon kevesek egyike - volt, mondanám, ha nem tudnám, hogy nagyon is itt van közöttünk -, akiben ez a nehezen definiálható, olykor elkoptatottnak tűnő jelző: kedves, s a belőle képzett, elvont jelentésű főnév: a kedvesség szinte testet öltött, magától értetődő magyarázatot, ha tetszik, az értelmező szótárénál pontosabb definíciót adott.

Ez a masszív, megbízható kedvesség az ő sugárzó intelligenciájával párosulva a baráti és szakmai közösségek egyik legfontosabb formáló és megtartó mértéke volt. Takács József évtizedeken át központi alakja az ELTE Olasz Tanszékének, ahol a barátság és a szakmai identitás elválaszthatatlannak bizonyultak mindeddig - barátaim, kollégáim: fog menni ez nélküle is? Indulása óta meghatározó tagja, évekig vezetője, mindmáig titkos spiritusza doktori programunknak - barátaim, kollégáim: lesz bennünk elég melegség az ő személyes lámpásának kihunytával is? Úgy kell, hogy legyen, mindkét esetben, ha meg akarjuk őt tartani magunk között. És biztos vagyok abban is, hogy kisugárzásának ereje és emléke megtartó erő lesz szűkebb szakmai környezetünk, az ELTE Bölcsészettudományi Karának falain belül is.

Bizonyosan segítenek ebben volt és jelenlegi diákjai/diákjaink, doktoranduszai/doktoranduszaink, akiknek folyamatos és ígéretes eszmélkedésén bizonyosan nem múló nyomot hagyott ő, szakmai, de/és főleg: emberi értelemben. A kivételes műveltség, a tévedhetetlen ízlés, a finom fogékonyság, mely emberi és szellemi problémákra egyaránt nyitott volt, a széleskörű tájékozottság szűkebb tudományterületén és az emberi kultúra tágabb terében - ha rövidebben akarnánk mondani: a lélek és az elme érzékenysége és tágassága hasonlíthatatlan teret és szimpátiahorizontot nyitott a fiatalok számára; és sokan bizonyára ezt irigyeltük benne a leginkább, persze nagy-nagy elismeréssel!

Nem véletlenül: az italianisztikában oly nagy hagyományt alakító mintát - Szauder Józsefét, Kardos Tiborét és főleg Klaniczay Tiborét és Sallay Gézáét - követte tudatosan ő is, amennyiben minden érdekelte, ami emberi, a kultúra egészében gondolkodott a legapróbb szakmai részletek tekintetében is, és kedves témáit - a humanizmus és a reneszánsz elméletirodalmát, a decadentismo és a századforduló irodalmát és művészetét, a futurizmust, Palazzeschi műveit, Benedetto Croce filozófiai és kritikai munkásságát, a kortárs művészetet és még annyi mást - nagy pontossággal tárgyalva mindig a kultúra és a tudomány szinkron tereibe nyitott ablakokat. És hát az ő művészettörténeti felkészültsége, elmélyültsége, ismeretei és készségei is nehezen lesznek pótolhatók, ha egyáltalán. És az imént említett nagy tudósok munkásságához és tanári minőségéhez fűződő tisztelet a leginkább őt indította arra is, hogy emléküket ápolja és ápoltassa, értékhagyatékukat élővé tegye a szakmai gondolkodásban és közbeszédben.

Igen, igen! Jóska tanár volt, igazi, született, egyetemi, tanár. A címre nem hajtott - a tudományos munkából az ehhez szükséges magányos aszkézist kedvelte a legkevésbé -, de a rangot elérte mindenki szívében és mindenki tudatában. Mert nem csak sokat tudott, hanem valami nagyot is: érdeklődést kelteni, bátorítani, lelkesíteni, a szellemi értékeket vonzóvá tenni, és azután a lelkesedésnek, a szellemi beleszédülésnek irányt szabni, anélkül, hogy korlátokat állított volna a célhoz vezető út mellé. Ebből a szeretetreméltó, szívélyes, bátorító magatartásból, amellyel a személyekhez és a problémákhoz viszonyult, ahogyan a lehetséges legjobb eredményre törekedett, ebből eredt az a hihetetlen optimizmus és derű is, amellyel az utóbbi négy évben betegségével nézett szembe - s amellyel bennünket, kollégákat valósággal elbűvölt, sőt olykor szinte elképesztett.

Igen, igen! Igen. Az ő lényének és működésének esszenciája abban a szeretetben, a lehetséges mértékig baráti tiszteletben és elismerésben ragyogott fel a legtisztábban, ahogyan diákjai néztek föl rá és rajongtak érte évtizedek óta. Ez a kölcsönös, természetes szeretet tanszékünk, doktori programunk, szűkebb szakmai környezetünk egyik legfontosabb kötőanyaga volt eddig - még nem tudjuk elképzelni, hogyan lesz ez nélkülözhető. Valószínűleg sehogy: magunk között kell tartani, ha kedves személyét nem tudjuk is, de élő szellemét.

Szkárosi Endre


Tisztelt Egybegyűltek!

Drága Tanár Úr!


Őszintén szólva még mindig nem értem, mi ez az egész, és nem tudom, mit keresek itt. A héten már azon voltam, hogy írok Neked vagy felhívlak, hogy Te is jössz-e pénteken erre a valamire – és még most is kereslek a tömegben –, illetve hogy elmagyarázd nekem, miről is van itt szó. Bár alighanem erre is csak azt mondtad volna: „nem izgalmas”... De ki máshoz is fordulhattam volna, fordulhatnék kétségeimmel, mint egyetlen olyan barátomhoz, akit Tanár Úrnak szólítok – mióta egyszer, magánügyben kérvén tanácsodat, arra kértelek, ezúttal ne is annyira tanáromként segíts, mint... és itt elakadtam. „Hanem mint barát” – segítettél ki. És ezzel már a tanácsadás előtt kincset, Tesoró- t adtál a kezembe – nem először, és nem is utoljára.



De most még mindig nem értem, mi ez az egész, és nem tudom, mit keresek itt; szabad-e nekem egyáltalán itt állnom, miközben egy vagyok csupán rengeteg tanítványod, egyszersmind barátod, egyszersmind rajongód közül. Persze talán épp azért állok itt, mert egy vagyok közülük, akikre mind igaz lehet, amit egyszer nekem mondtál, mikor még magázódtunk, és én szakdolgozatírás előtt állván megkérdeztem Tőled, szabad-e egy helyett fél évvel a leadás előtt témát változtatni. „Dani, magának sok mindent szabad – válaszoltad –, de ez egyben hatalmas felelősség is.” Engem már sose fog elhagyni ez a mondat. És most itt maradtunk valamennyien, köztünk-tartásod szabadságának hatalmas felelősségével a vállunkon. Most először.



Most először
Tanár Úr emlékére


Itt van az ősz. Szökve-lopva.
Nem szép most még énnekem.
Vergilius itthagyott a
Purgatórium-hegyen.

Most még minden mozdulatlan,
némán őrzi kéznyomod;
épp csak egy kis léghuzat van,
melyet még ajtód hagyott.

Itt van az ősz. Most először.
S még nem érti senki sem:
nincs több nyárhozó erődből,
szemed rajtunk nem pihen.

Most érnek csak utol, késve,
elmúlt őszök és telek;
évgyűrűk arcunkba vésve -
meg sem éreztük Veled.

Itt van az ősz - s zord telünk lesz.
Küzdenünk kell ellene.
Hóba rejtve nem feküdhet
lényed élénk szelleme.

Most jön legkeményebb vizsgád.
Felkészülni nincs időnk,
sírig tart, és nem tanítják
már a nyárhozó erőt.

Itt van az ősz, s egyre-másra
jön majd, át az éveken.
Ha megtanít most a nyárra,
szép lesz egyszer énnekem.

Faragó Dániel

Hírek

Beszámoló a leuveni Pirandello-konferenciáról

Kerber Balázs beszámolója az „Iconografie pirandelliane ‒ Immagini e cultura visiva nell’opera di Luigi Pirandello” konferenciáról (2017. június 8-9., KU Leuven).

Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano

Invito al Corso di Aggiornamento in Didattica dell'Italiano che si terrà all'Università di Szeged il 29-30 settembre 2017.

Magyar Dantisztikai Társaság június 2.

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. június 2-án, pénteken 15.30-kor tartja következő ülését. Előadó: Kelemen János, az előadás címe: Dante multikulturális forrásai és beszámoló a ravennai konferenciáról.

A kultúra lehetőségei - konferencia 2017. május 3-4.

A kultúra lehetőségei ‒ tudományterületek találkozása, változása és fejlődése Olaszországban és Magyarországon: konferencia a Budapesti Olasz Kultúrintézetben 2017. május 3-4-én.

ITADOKT Klub április 28.

ITADOKT Klub 2017. április 28-án az ELTE Olasz Tanszékén, előadók: Scheau Bernadett és Rosa Maria Marafioti.

Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága

"A látás igazsága, az igazság látása. Charlotte Delbo és az emlékezet többirányúsága" címmel tart előadást Marczisovszky Anna az ELTE Olasz Tanszékén 2017. április 26-án 13.45-kor.

Magyar Dantisztikai Társaság március

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. március 31-én (pénteken) 15.30-kor tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Előadó: Várkonyi Bori, az előadás címe: Arcmotívum az Isteni Színjátékban – költészet és filozófia.

Amerikából jelentjük: Clevelandben is élnek olaszok

Mátyás Dénes beszámolója a clevelandi olasz közösségről.

A Magyar Dantisztikai Társaság januári ülése

A Magyar Dantisztikai Társaság 2017. január 27-én tartja következő ülését az ELTE Olasz Tanszékén. Előadó: Simon Gyula.

Pályázati kiírás

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Olasz Tanszéke, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Italianisztikai Programja és a Balatonfüredi Költőverseny „Quasimodo” Alapítvány az alábbi pályázatokat írja ki a Költőverseny 25. jubileumi rendezvénye kapcsán.
Főoldal   |  Rólunk   |  Hírek   |  Konferencia   |  Klub   |  Írások, tanulmányok   |  Galéria   |  Kapcsolat
ELTE Olasz Tanszék, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c. | Telefon., fax: +36 1 411 6563. | E-mail: info@itadokt.hu
Logo by Kovács Borbála Designed by Avalanche and coded by Netcube
Copyright © ITADOKT 2010. Minden jog fenntartva.