Beszámoló Giuseppe Festinese előadásáról
Nagy JózsefA tudományos kutatás és a technológiai újítás szerepe Olaszországban
Beszámoló Giuseppe Festinese előadásáról (IICB, 2013 november 27)·
Az Olasz Kultúrintézet Sguardi sull’Italia di oggi című, 2013-as konferencia-sorozatában mindenképp kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető Giuseppe Festinese, a Consiglio Nazionale delle Ricerche (CNR) szóvivőjének a CNR 90 éves évfordulója alkalmából megtartott előadása. A tudományos kutatás szerepével kapcsolatban felvetődő kérdéseket volt hivatott – tulajdonképpen irodalmi szempontból – illusztrálni egy, az előadóteremben kivetített ábra, melyet Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című könyve egy híres gondolatmenete nyomán állítottak össze: amennyiben a tudós az „igazságot” kutatja, az író pedig a „szubjektivitást”, miképp gondolkodik (és ki is) az, aki e kettő közt áll? E kérdésből kiindulva Festinese hangsúlyozta, hogy bárhogy is értékeljük a tudomány szerepét, az bizonyos, hogy a mai világban rá vagyunk kényszerítve a tudomány és a technológia mélyebb megértésére.
Festinese rámutatott: ma a tudományos kutatások semmiképp sem „nemzeti” keretek közt zajlanak, és – az európaiak számára, a jövőre tekintettel – alapvetően fontos egy Európai Kutatóhálózat folyamatos kiépítése. Fogalmazása szerint a tudományba való befektetés az élet etikai-politikai értelemben vett jobbítását is szolgálja. A szóvivő kiemelte: a természettudományok és társadalomtudományok (a XVIII. és különösen a XIX. században megfogalmazott) szembeállítása mindenképp meghaladott, t.i. a kutatás célja a tudományok interakciója és integrációja. A tudományos diszciplínák markáns specializációjának időszakát követően a tudomány integrációjának korszaka következhet el. Tehát történelmi – és némileg hegeli – perspektívában a tudomány fejlődésében az alábbi három fázis azonosítható: a tudás egysége; a szaktudományok proliferációja; a tudományok integrációja révén a tudás magasabb szintű egysége. A tudomány integrálódásának folyamata elvileg összhangban van a posztmodern tudományelméleti relativizmus nagy képviselőinek (Thomas Kuhn, Lakatos Imre, Karl Popper és Paul Feyerabend) közös alaptételével, miszerint a tudomány fejlődése végtelen folyamat, mely a mindig megújuló kutatási programokban realizálódik. Továbbá a tudományok integrálódása újíthatja meg és tarthatja fenn megújított formában az alapkutatások, az alkalmazott tudományok és az oktatás alkotta „háromszöget”. Festinese kitért arra is, hogy a tudományos kutatás egy adott ország termékeinek a védelmét is szolgálhatja.
Olaszország jelenleg a GDP-je (olaszul PIL) 0,8%-a és 2%-a közötti összegét fordítja kutatásra. Míg 1980-ban Olaszországban 51 egyetem volt, ma 96 egyetem van: 1980-tól számítva 2000-ig megduplázódott, napjainkig pedig – különösen a három éves képzések bevezetésével – megnégyszereződött az egyetemi hallgatók száma. A tudás integrációját szolgálja a három szintű képzés, valamint – a 2010-es 204. törvény révén – az egyetemi karok megszüntetése. Az egyetemi oktatásban jelentős újítás a Tunes U, tehát a internet segítségével megvalósított, elvileg mindenki számára nyitott egyetemi oktatás. (Olaszországban a nápolyi Federico II. Egyetemen valósították ezt meg: http://www.federica.unina.it/itunes/).
A jelenlegi kutatási tendenciáknak megfelelően Olaszországban is bizonyos fokig specializált technológiai térségeket (distretti tecnologici) alakítanak folyamatosan ki, és ez az egyes térségek vállalkozásainak az adott technológiai kutatásokkal való harmonizálását is implikálja.
A CNR 90 éves fennállása alkalmából a RAI nyolc dokumentumfilmet készített a CNR tevékenységéről, és a világ számos nagyvárosában – így Budapesten is, az Olasz Kultúrintézetben – rendeztek exhibit-et az olasz tudományos hálózat történetéről és működéséről.
A CNR-ről röviden
A CNR olasz állami intézmény, melynek feladata a tudományos kutatás és fejlesztés előmozdítása, a tudományos ismeretek értékelése, terjesztése és alkalmazása a technológiai, gazdasági és társadalmi szférában. A CNR az Oktatásügyi Minisztérium által felügyelt szerv.
A CNR-t (különböző, itt most nem részletezhető történelmi előzményeket követően) 1923. november 18-án alapították; 1945-ben alakították át állami szervvé, fő funkciója a kutatásnak a képzés szintjén is megvalósuló előmozdítása és koordinációja volt. 1999-ben, a 30/01/1999 19. számú („A CNR újrarendezése” című) törvényi rendeletnek megfelelően a CNR általános tudományos kompetenciával rendelkező nemzeti kutatóintézményi hálózattá vált, amely a különböző tartományokban tudományos intézetek formájában működik, s amely stratégiai jelentőségű tevékenységével a tudomány haladását és az ország fejlődését segíti elő.
A CNR fő gyakorlati célja kutatások folytatása a saját laboratóriumaiban, egyrészt az ipari újítások és a versenyképesség, másrészt az egyéni és kollektív szükségleteket kielégítő megoldások kidolgozásának elősegítése végett. A CNR célkitűzése a tudományos kutatás nemzetközivé tétele, a kormány és más intézmények részére a folyamatos tudományos tanácsadás stratégiai jelentőségű témákban, valamint az emberi erőforrások hatékony felhasználásához való lényegi hozzájárulás. Mindezt az egyetemekkel és az ipari szektorral való folyamatos együttműködés keretei közt tartják megvalósíthatónak.
A 2013-as (2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó) ANVUR (Agenzia Nazionale di Valutazione del Sistema Universitario e della Ricerca) értékelés keretein belüli VQR (Valutazione della Qualità della Ricerca) evaluációnak megfelelően a CNR – a jelzett időszakban – az összesen 14 tudományos kutatási területből csak két területen, a 9.-en (ipari- és informatikai-mérnöki) és a 11.-en (történelem, filozófia, pedagógia, pszichológia) teljesített kiemelkedő szinten, míg az összes többi kutatási területen a teljesítménye átlagos volt.
A CNR hálózata hét Osztályban (Dipartimenti) és – ezek keretein belül, a konkrét kutatásokat megvalósító – 108 Intézetben (Istituti) szerveződik. Az Osztályok az alábbiak: (1.) Orvos-biológiai tudományok; (2.) Fizikai és anyag-technológiai tudományok; (3.) Földtudomány és környezetvédelmi technológiák; (4.) Kémiai és anyagtechnológiai tudományok; (5.) Mérnök-tudomány, ICT (Information, Communication, Technology), energia- és közlekedéstudomány; (6.) Bio-élelmiszeripari tudományok; (7.) Társadalomtudományok, kulturális értékek (patrimonio culturale).
Az 1980-as években meghatározott koncepciónak megfelelően a CNR kutatásai kutatási régiókban (Aree della Ricerca) valósulnak meg; az első négy ilyen régió Montelibretti, Milano, Genova és Potenza volt.
A CNR első elnöke Vito Volterra (1923-1927), a második – a rádió elvének feltalálásáról is ismert – Guglielmo Marconi (1927-1937), a harmadik – a jelentős katonai és politikai szerepe alapján is ismert – Pietro Badoglio (1937-1941) volt. A CNR jelenlegi elnöke (2012-től) Luigi Nicolais.
Alább a CNR 90 éves fennállásáról és működéséről találhatók részletes információk.
http://novantennale.cnr.it/images/dowloads/Volume%20Novantennale%20CNR.pdf
(Jelen beszámoló a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.)