Beszámoló a szegedi kirándulásról
Decemberi ITADOKT-kirándulás SzegedenDecember 17-18-ára időzítettük immár második ITADOKT-kirándulásunkat a Dél-Alföld legnagyobb és legszebb egyetemi városába, Szegedre. A kirándulást lázas készülődés és szervezkedés előzte meg, az ELTE Olasz Tanszéke, illetve a szegedi Olasz Tanszék összefogásában.
Résztvevőkben ezúttal sem volt hiány: Kelemen tanár úr és családja most sem hiányozhatott, ezen kívül a törzstagok, mint Szkárosi és Takács tanár urak is jelen voltak a lelkes pesti-szegedi doktoranduszok elmaradhatatlan gyűrűjében. Csapatunk Szegeden Pál József tanár úrral, illetve Vigh Éva és Dávid Kinga tanárnőkkel egészült ki. Városnézésünket Szegeden - profi idegenvezetőként - Mátyás Dénes kollégánk vezette.
Első esős-hideg-nedves, de felettébb jókedvű napunk Szegeden a város feltérképezésével kezdődött: Dénes mesélt nekünk a város történetéről, elbeszélésébe beleszőve a Szeged életében óriási fordulatot hozó, 1879. évi árvízkatasztrófa hosszú távú következményeit is. Jártunk a Dóm-téren, megnéztük a neoromán stílusban épült szegedi fogadalmi templomot a Dömötör-toronnyal, Szeged belvárosát a Kárász utcával, a Klauzál térrel és a télies időben zárva búslakodó, híres Virág cukrászdával. Süteményekben azért nem szenvedtünk hiányt, mert a Virág cukrászdával szemben találtunk egy nyitva levő presszót, mely pótolta cukor- és koffeinéhségünket. Ebédünket egy, Dénes által javasolt, remek önkiszolgáló ebédlőben költöttük el, ahol felköszöntöttük két szülinaposunkat is: Takács José tanár urat és az imént említett „cicerone”-nkat, 30. születésnapját ünneplő kollégánkat, Dénest.
Az első nap két fénypontja a Szegedi Tudományegyetem 2004-ben új épületbe költözött Egyetemi Könyvtárában tett látogatás, valamint a Csontváry-kiállítás megtekintése volt.
A Klebelsberg Kuno nevét viselő, rendkívül jól felszerelt, modern, tágas és világos könyvtárban helyi könyvtáros hölgy állt rendelkezésünkre, hogy minden bibliofil kíváncsiságunkat kielégítse. Kedves idegenvezetőnk körbevezetett bennünket a 15 ezer négyzetméteren épült, irigylésre méltó épületben, ahol számos új könyvtári szolgáltatás is megjelent. A hatalmas épület 60%-a könyvtárként, többi része konferencia-központként működik. A két épületszárny között hangulatos és impozáns átrium kapott helyet, ahol a különböző, díszítőelemekként szolgáló zászlók a magyar művelődéstörténet és könyvnyomtatás egy-egy szép és fontos dokumentumát idézik. A könyvállomány mintegy 70-80 különböző tanszékről összegyűjtött kötetet tartalmaz, ami 1 millió 500 ezer könyvet jelent: ebből 350-400 ezer kötet szabadpolcos eléréssel hozzáférhető. Megszemléltük a különböző emeleteket, többek között a könyvtár társadalomelméleti gyűjteményét, illetve az érdeklődésünket leginkább lekötő, régi és ritka könyvek gyűjteményét, melynek helyiségét Kovács Keve üvegtervező iparművész díszes üvegablakai tették még vonzóbbá. Egyszóval el voltunk ragadtatva, és sorban és felváltva irigykedtünk a szép könyvtárat szemlélve, ahol a szombaton is vizsgájukra készülő diákok vetettek felénk kíváncsi és fáradt pillantásokat.
A könyvtár után bekukucskáltunk a számunkra oly kedves, de sajnos meglehetősen viharvert állapotban levő szegedi Olasz Tanszékre, ahol ki-ki felidézte Szegedhez és a tanszékhez fűződő személyes élményeit.
Művészetszeretetünket a Móra Ferenc Múzeumban otthont kapó Csontváry-Kosztka Tivadar-kiállításon élhettük ki: csodával határos módon a kiállítás épphogy „megvárt bennünket”: december 22-én zárta kapuit. Nemcsak a Magányos Cédrus előtt üldögéltünk hosszasan: Csontváry, mondhatni, már korábban, a kiállítás megtekintése előtt is kísért/kísértett minket. Ugyanis a nap harmadik fénypontja a Takács José tanár úr születésnapja alkalmából, Jakab Éva kolleginánk által zseniálisan kieszelt, a festészet egy-egy korszakából kiemelt és általunk megelevenített élőképek voltak, melyeket ajándékként és fejtörőként „nyújtottunk át” kedvelt tanárunknak. Az egyik és egyben utolsó élőkép - Masaccio két képe után - pont Csontváry Zarándoklat a cédrushoz című képét idézte fel. A mi képtári zarándoklatunk is csodás volt, hiszen nagyon ritkán láthatni így együtt Csontváry 1903 és 1908 közötti, leglenyűgözőbb képeit.
A város ma legmenőbb helye, a Grand Café egy rendes, még működő Art mozit is rejt magában (amely filmeken túl irodalmi esteknek, konferenciáknak és más eseményeknek is helyt ad). A hely szelleme tovább növelte amúgy is jó hangulatunkat: koccintásunk – és pár társunk hazautazása és szomorú búcsúnk – után érdekfeszítő társasjátékokkal szórakoztattuk egymást: így még jobban összekovácsolódott a csapat.
A napot a Fasor vendéglőben, Újszegeden elköltött, szinte királyi lakoma zárta: az olaszos csapat cseppet sem olaszos és cseppet sem könnyű, ám annál ízletesebb falatokkal tette próbára gyomrát.
A Móra-kollégium túlfűtött szobáiban eltöltött, egyeseknek kevés álmot hozó éjszakánk gyönyörű, napsütéses vasárnapra virradt, melyet a szegedi Új Zsinagóga megtekintésével kezdtünk. Itt is vezetéssel nyertünk betekintést a csodaszép, szecessziós stílusú, Róth Miksa üvegablakaival díszített, Baumhorn Lipót tervei alapján készült épület történetének rejtelmeibe. Hazánk második legnagyobb zsinagógája 1900 és 1902 között épült fel, szecessziós stílusa mór-arab-mediterrán elemekkel vegyített. Kattogtattuk is rendesen fényképezőgépeinket (már akinek nem merült le), hogy megörökítsük e csodás remeket.
A gótikus ferences templomot, illetve a szerb ortodox templomot már csak kevesen néztük meg: együttesünk legtöbb tagja hazautazott, vagy szétszóródott a szélrózsa minden irányába. Maroknyi csapatunk a Brno-i vendéglőben ebédelt meg, majd elindult haza, az autóban érdekes történetekkel szórakoztatva egymást.
Így telt második, élményekben gazdag ITADOKT-kirándulásunk, melynek hagyományát remélhetőleg nem szakítjuk meg, és harmadik állomásként egy hasonlóan szép várost látogatunk majd meg.
Papp Eszter
Résztvevőkben ezúttal sem volt hiány: Kelemen tanár úr és családja most sem hiányozhatott, ezen kívül a törzstagok, mint Szkárosi és Takács tanár urak is jelen voltak a lelkes pesti-szegedi doktoranduszok elmaradhatatlan gyűrűjében. Csapatunk Szegeden Pál József tanár úrral, illetve Vigh Éva és Dávid Kinga tanárnőkkel egészült ki. Városnézésünket Szegeden - profi idegenvezetőként - Mátyás Dénes kollégánk vezette.
Első esős-hideg-nedves, de felettébb jókedvű napunk Szegeden a város feltérképezésével kezdődött: Dénes mesélt nekünk a város történetéről, elbeszélésébe beleszőve a Szeged életében óriási fordulatot hozó, 1879. évi árvízkatasztrófa hosszú távú következményeit is. Jártunk a Dóm-téren, megnéztük a neoromán stílusban épült szegedi fogadalmi templomot a Dömötör-toronnyal, Szeged belvárosát a Kárász utcával, a Klauzál térrel és a télies időben zárva búslakodó, híres Virág cukrászdával. Süteményekben azért nem szenvedtünk hiányt, mert a Virág cukrászdával szemben találtunk egy nyitva levő presszót, mely pótolta cukor- és koffeinéhségünket. Ebédünket egy, Dénes által javasolt, remek önkiszolgáló ebédlőben költöttük el, ahol felköszöntöttük két szülinaposunkat is: Takács José tanár urat és az imént említett „cicerone”-nkat, 30. születésnapját ünneplő kollégánkat, Dénest.
Az első nap két fénypontja a Szegedi Tudományegyetem 2004-ben új épületbe költözött Egyetemi Könyvtárában tett látogatás, valamint a Csontváry-kiállítás megtekintése volt.
A Klebelsberg Kuno nevét viselő, rendkívül jól felszerelt, modern, tágas és világos könyvtárban helyi könyvtáros hölgy állt rendelkezésünkre, hogy minden bibliofil kíváncsiságunkat kielégítse. Kedves idegenvezetőnk körbevezetett bennünket a 15 ezer négyzetméteren épült, irigylésre méltó épületben, ahol számos új könyvtári szolgáltatás is megjelent. A hatalmas épület 60%-a könyvtárként, többi része konferencia-központként működik. A két épületszárny között hangulatos és impozáns átrium kapott helyet, ahol a különböző, díszítőelemekként szolgáló zászlók a magyar művelődéstörténet és könyvnyomtatás egy-egy szép és fontos dokumentumát idézik. A könyvállomány mintegy 70-80 különböző tanszékről összegyűjtött kötetet tartalmaz, ami 1 millió 500 ezer könyvet jelent: ebből 350-400 ezer kötet szabadpolcos eléréssel hozzáférhető. Megszemléltük a különböző emeleteket, többek között a könyvtár társadalomelméleti gyűjteményét, illetve az érdeklődésünket leginkább lekötő, régi és ritka könyvek gyűjteményét, melynek helyiségét Kovács Keve üvegtervező iparművész díszes üvegablakai tették még vonzóbbá. Egyszóval el voltunk ragadtatva, és sorban és felváltva irigykedtünk a szép könyvtárat szemlélve, ahol a szombaton is vizsgájukra készülő diákok vetettek felénk kíváncsi és fáradt pillantásokat.
A könyvtár után bekukucskáltunk a számunkra oly kedves, de sajnos meglehetősen viharvert állapotban levő szegedi Olasz Tanszékre, ahol ki-ki felidézte Szegedhez és a tanszékhez fűződő személyes élményeit.
Művészetszeretetünket a Móra Ferenc Múzeumban otthont kapó Csontváry-Kosztka Tivadar-kiállításon élhettük ki: csodával határos módon a kiállítás épphogy „megvárt bennünket”: december 22-én zárta kapuit. Nemcsak a Magányos Cédrus előtt üldögéltünk hosszasan: Csontváry, mondhatni, már korábban, a kiállítás megtekintése előtt is kísért/kísértett minket. Ugyanis a nap harmadik fénypontja a Takács José tanár úr születésnapja alkalmából, Jakab Éva kolleginánk által zseniálisan kieszelt, a festészet egy-egy korszakából kiemelt és általunk megelevenített élőképek voltak, melyeket ajándékként és fejtörőként „nyújtottunk át” kedvelt tanárunknak. Az egyik és egyben utolsó élőkép - Masaccio két képe után - pont Csontváry Zarándoklat a cédrushoz című képét idézte fel. A mi képtári zarándoklatunk is csodás volt, hiszen nagyon ritkán láthatni így együtt Csontváry 1903 és 1908 közötti, leglenyűgözőbb képeit.
A város ma legmenőbb helye, a Grand Café egy rendes, még működő Art mozit is rejt magában (amely filmeken túl irodalmi esteknek, konferenciáknak és más eseményeknek is helyt ad). A hely szelleme tovább növelte amúgy is jó hangulatunkat: koccintásunk – és pár társunk hazautazása és szomorú búcsúnk – után érdekfeszítő társasjátékokkal szórakoztattuk egymást: így még jobban összekovácsolódott a csapat.
A napot a Fasor vendéglőben, Újszegeden elköltött, szinte királyi lakoma zárta: az olaszos csapat cseppet sem olaszos és cseppet sem könnyű, ám annál ízletesebb falatokkal tette próbára gyomrát.
A Móra-kollégium túlfűtött szobáiban eltöltött, egyeseknek kevés álmot hozó éjszakánk gyönyörű, napsütéses vasárnapra virradt, melyet a szegedi Új Zsinagóga megtekintésével kezdtünk. Itt is vezetéssel nyertünk betekintést a csodaszép, szecessziós stílusú, Róth Miksa üvegablakaival díszített, Baumhorn Lipót tervei alapján készült épület történetének rejtelmeibe. Hazánk második legnagyobb zsinagógája 1900 és 1902 között épült fel, szecessziós stílusa mór-arab-mediterrán elemekkel vegyített. Kattogtattuk is rendesen fényképezőgépeinket (már akinek nem merült le), hogy megörökítsük e csodás remeket.
A gótikus ferences templomot, illetve a szerb ortodox templomot már csak kevesen néztük meg: együttesünk legtöbb tagja hazautazott, vagy szétszóródott a szélrózsa minden irányába. Maroknyi csapatunk a Brno-i vendéglőben ebédelt meg, majd elindult haza, az autóban érdekes történetekkel szórakoztatva egymást.
Így telt második, élményekben gazdag ITADOKT-kirándulásunk, melynek hagyományát remélhetőleg nem szakítjuk meg, és harmadik állomásként egy hasonlóan szép várost látogatunk majd meg.
Papp Eszter