Beszámoló a krakkói "L’Italia e la cultura europea" konferenciáról

Kalandozások lengyel-földön,

avagy

a krakkói Jagelló Egyetem Olasz Tanszéke 40. évfordulója alkalmából rendezett, Olaszország és az európai kultúra (L’Italia e la cultura europea) című konferencián való részvételünkről, illetve Krakkó városában tett felfedezéseinkről

Noha az olasz nyelv tanítása a jagellói egyetemen mintegy kétszáz éves múltra tekint vissza, az olasz tanszék mindössze negyven éve létezik. Az 1973 januárjában alakult tanszék megalakításának ötlete Zygmunt Czerny professzor nevéhez fűződik, aki 1952-től 1960-ig az Újlatin Filológiai Tanszék vezetője volt. Az önálló olasz tanszék működése a ’70-es években pénz- és személyzethiány miatt ugyan lassan indult be, mostanra azonban már tekintélyes, mintegy 15 főnyi tanerőt mondhat magáénak, és az évek során sok illusztris vendég (köztük a magyar Fogarasi Miklós professzor) fordult meg az egyetemen.

A 40 éves évfordulót megünnepelendő, a krakkói Olasz Tanszék október 17-18-án egy magas színvonalú, az Olaszország és az európai kultúra címet viselő, kétnapos nemzetközi italianisztikai konferenciát szervezett, amelyre számos országból a legkülönfélébb témákkal érkeztek előadók. A magyarországi italianisztikát 15-en képviseltük, ebből tizen a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről, hárman a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, ketten pedig a szegedi Tudományegyetemről érkeztek és tartottak előadást.

A meglehetősen zsúfolt programot lebonyolító konferencián (délelőtt-délután 3-3 szekció, illetve a második napon délelőtt-délután 6-6 szekció) helyet kapott csaknem minden téma, amely manapság a tágabb értelemben vett italianisztikában és az ehhez kapcsolódó nemzetközi kutatásokban érdeklődésre tarthat számot. Így a középponti témakörök ezek voltak: Európa és az olasz kultúra; Történelem; Kulturális, lexikográfiai és kontrasztív aspektusok az olasz nyelvészetben; Régi és kortárs olasz irodalom és kultúra; Költészet; A fordítás nyelvészeti vonatkozásai; Filozófia; Zene; Összehasonlító irodalom; Színház és film; Kulturális identitás; Az olasz mint idegen nyelv tanítása…

Számos előadó jött Olaszországból is, ami a krakkói egyetem kiterjedt nemzetközi kapcsolatait bizonyította: Paviá, Aquila, Milánó, Torinó, Róma, Padova, Nápoly, Perugia, Siena egyetemeiről és tudományos intézményeiből érkeztek az egyes témák jeles képviselői.

Külön említést érdemelnek a Jagelló Egyetem épületei, a konferencia helyszínei: a több mint hatszáz éves jagellói egyetemet 1364-ben alapította Nagy Kázmér (Kazimierz) lengyel király. A krakkói a prágai után a legrégibb egyetemi campusszal büszkélkedhet a Rajna folyótól keletre, és a második világháború sem tett kárt a csodálatos gótikus épületekben. A Jagelló Ulászló által 1400-ban újra felavatott egyetem, mely a lengyel király nevét viseli, ma is fontos helyet foglal el a tudományos életben. A Collegium Maius épülete adott otthont a konferencia több szekciójának: gyönyörű gótikus kerengője, impozáns termei (a Bobrzyńskiego, a Kazimierzowska és a Pod Belkami) adtak tudományos és egyben esztétikus keretet a színvonalas előadásoknak.

Az események során az utolsó helyszín a krakkói Filharmonikai Színház volt, ahol a krakkói Olasz Kultúrintézet szervezésében csodás Verdi-koncertet hallgathattak végig a konferencia résztvevői a milánói Scala kamarazenészeinek tolmácsolásában. A színház fogadótermében került sor a koncert után az ünnepélyes zárófogadásra, ahol a résztvevők az eseménytől és egymástól is búcsút vehettek – remélhetőleg nem hosszú időre.

Krakkó városa is sok gyönyörű látnivalót kínált, az idő rövidsége miatt azonban nem nézhettünk meg mindent. Ám esztétikai érzékünk így is gyönyörködhetett Krakkó történelmi belvárosa, a látványos piactér – a világ legmagasabb gótikus oltárát rejtő, csodaszép Mária-templommal és a Posztóházzal -, vagy a Wawel-magaslaton álló gyönyörű királyi palota és a világon az egyik legnagyobb királyi temetkezési helyül szolgáló katedrális látványában. A várban tekinthető meg a Czartoryski Múzeum restaurálása miatt ideiglenesen áthelyezett világhírű kép, Leonardo da Vinci „Hermelines hölgy“ című festménye is. A szerencsésebbek eljuthattak Kazimierz-be, Krakkó zsidó városrészébe is, amely ugyancsak sok szép és érdekes látnivalót kínál. Többek között számos zsinagógát: például a Régi-Zsinagógát, amely az egyik legnagyobb gótikus-reneszánsz építmény, és amelyben ma a krakkói zsidóság kultúrájának és történetének múzeuma található, illetve nem messze a gettótól működött Oscar Schindler híres Press- und Emaillierwerk nevű gyára, ahol a szudétanémet gyáros több mint ezer zsidó munkás életét mentette meg a holokauszt során. A gyár ma múzeumként üzemel.

Akinek volt ideje, ellátogatott a wieliczkai sóbányába, mely az egyik legrégibb a világon. A kilencszintes sóbánya – amelyben több kápolna is működik - különlegessége abban rejlik, hogy a sókristályok különböző érdekes formákat vesznek fel.

Az erős idegrendszerűek felkeresték a Krakkótól mintegy 60 km-re fekvő, a nácik által 1940-ben létrehozott auschwitz-birkenaui megsemmisítő és koncentrációs tábort is, amely a legnagyobbnak és a leghírhedtebbnek számított és számít a mai napig is. Ma múzeum működik mindkét helyen - Auschwitzban is, mely a nácik adminisztrációs központja volt, illetve Birkenauban is, amely megsemmisítő táborként működött -, hogy méltó emléket állítson az itt elveszett, mintegy 1,1-1,6 milliónyi ártatlan áldozatnak. Olasz nyelvű idegenvezetést kaptunk mindkét helyen, így még jobban bepillanthattunk a történelem egyik leggyötrelmesebb, legiszonyatosabb és leggyászosabb időszakába.

Papp Eszter



A konferencia programja (pdf)


Beszámoló az olaszissimo blogon

További képek:

Itadokt galéria


Kelemen Ágnes képei (Google Plus)

Papp Eszter képei (Google Plus)

Dombi Anikó képei (Google Plus)