Az ólomévek kultúrája és utóélete - Helikon lapszám-bemutató
„Tudom az összes nevet”
Pier Paolo Pasolini
Az ólomévek kultúrája és utóélete
A terrorizmus az olasz művészetekben és irodalomban
Helikon Irodalomtudományi Szemle 2015/4
Lapszám-bemutató:
Pankovits József, Sőrés Zsolt
Puskár Krisztián, Szirmai Anna, Szkárosi Endre
szerkesztők, valamint
Balázs Kata, Giulio D’Angelo, Nagy József, Szokács Kinga
szerzők, fordítók
2016. május 3. 17,00
ELTE BTK Olasz Tanszék
(Budapest, VIII. Múzeum krt. 4/c)
Kardos-terem
A hetvenes évek Olaszországának kultúrája a jobb- és baloldali terrorizmus árnyékában, azzal kölcsönhatásban formálódott, legyen szó avantgárdról, popzenéről, kísérleti művészetekről, szerzői és tömegfilmről, tömegkultúráról és ellen-kulturális mozgalmakról. A terror éveiben olyan társadalmi traumák keletkeztek, amelyek hatásai a mai napig jelen vannak, és beépültek Olaszország kulturális és politikai tudatába. Mindez nem csupán az olasz történelem része: a második világháború utáni Európa történelme is értelmezhetetlen azon folyamatok nélkül, amelyeket bár az 1968-as évszámmal azonosítunk, ám azon jóval túlmutatnak. Olaszországban - Európában egyedülálló módon - a hatvanas évek kulturális forradalmát és politikai polgárjogi mozgalmát az olasz politikai vezetés által irányított feszültségstratégia követte, ami a hetvenes évekre folyamatos terrorakciókhoz vezetett, és nyílt fegyveres harccá vált egyes parlamenten kívüli politikai csoportosulások és a rendfenntartó erők között. A Vörös Brigádok nagyszabású, 1978-as akcióját, Aldo Moro elrablását és meggyilkolását politikai megtorlás követte, ami – Nanni Balestrini szavaival élve – egy “generáció megsemmisítését” eredményezte.
A Helikon Irodalomtudományi Szemle 2015/4-es „Ólomévek”-száma különféle művészeti és kulturális ágak mentén egyfajta szocio-kulturális keresztmetszetként jelenít meg egy Magyarországon kevésbé ismert, ám annál szerteágazóbb témát, illetve bevezetésként szolgál a ’68 utáni kultúrtörténet európai párbeszédének olasz vonatkozásaiba.
