Avantgárd szabadegyetemi kurzus 1.előadás
Az ELTE BTK avantgárd szabadegyetemi kurzusa a tavaszi félévben Bengi László (Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék) Fény és kő, avagy összművészet-e az avantgárd? címen tartott előadásával vette kezdetét.
Az előadó bevezetőjében szólt a látás és érzékélés történeti alakulásáról, kulturális különbözőségeiről, külön kiemelve a nyomtatás és a camera obscura hatását az egységes érzékelés és a megfigyelői módszerek kialakulására. A korszak különböző művészeti ágaiból vett példákon keresztül szemléltette az avantgárd összművészeti jellegének problémáit, amelyekkel bepillantást nyerhettünk az avantgárd egységesítő, ugyanakkor az egységesítésben a különbségeket is megtartó mivoltára. Amíg Le Corbusier Ronchamp-i kápolnájában a tömegszerűség és nyitottság ellentétét figyelhettük meg, addig Henry Moore szobraiban a tömörség és üresség egységéét. Larry Kagan műalkotásaiban pedig az árnyék és test, a kiállítótér, a drótok és az árnyékok érdekes egységét csodálhattuk meg. Duchamp Anémic Cinemájában láthattuk, miként valósul meg a sík és tér, a mozgó és statikus, a vizuális és nyelvi mélység egységesítése egy némafilmben. Stramm Őrjárat című versében pedig azt is szemlélhettük, miként valósul meg az antropomorfizáció és dezantropomorfizáció egymás mellett. Picasso Csendélet nádszékkel című kollázsával az előadó a valóság művészetbe történő beemelődését illusztrálta: a különféle technikák egységesítik az ábrázolandó dolgokat, ugyanakkor meg is őrzik saját fragmentáltságukat.
A jövő héten Szkárosi Endre előadásával folytatódik az avantgárd szabadegyetem: A szavalattól a hangversig. Költői paradigmák: Marinetti, Schwitters, Artaud, Isou címmel hallhatunk majd előadást.
Az előadó bevezetőjében szólt a látás és érzékélés történeti alakulásáról, kulturális különbözőségeiről, külön kiemelve a nyomtatás és a camera obscura hatását az egységes érzékelés és a megfigyelői módszerek kialakulására. A korszak különböző művészeti ágaiból vett példákon keresztül szemléltette az avantgárd összművészeti jellegének problémáit, amelyekkel bepillantást nyerhettünk az avantgárd egységesítő, ugyanakkor az egységesítésben a különbségeket is megtartó mivoltára. Amíg Le Corbusier Ronchamp-i kápolnájában a tömegszerűség és nyitottság ellentétét figyelhettük meg, addig Henry Moore szobraiban a tömörség és üresség egységéét. Larry Kagan műalkotásaiban pedig az árnyék és test, a kiállítótér, a drótok és az árnyékok érdekes egységét csodálhattuk meg. Duchamp Anémic Cinemájában láthattuk, miként valósul meg a sík és tér, a mozgó és statikus, a vizuális és nyelvi mélység egységesítése egy némafilmben. Stramm Őrjárat című versében pedig azt is szemlélhettük, miként valósul meg az antropomorfizáció és dezantropomorfizáció egymás mellett. Picasso Csendélet nádszékkel című kollázsával az előadó a valóság művészetbe történő beemelődését illusztrálta: a különféle technikák egységesítik az ábrázolandó dolgokat, ugyanakkor meg is őrzik saját fragmentáltságukat.
A jövő héten Szkárosi Endre előadásával folytatódik az avantgárd szabadegyetem: A szavalattól a hangversig. Költői paradigmák: Marinetti, Schwitters, Artaud, Isou címmel hallhatunk majd előadást.