2019 - 60 év távlatában: Sallay Géza professzor konferencia-szereplései (1959-2009)
2009 szeptemberében történt Sallay Géza professzor utolsó nyilvános konferencia-szereplése az Eredità classica nella cultura italiana e ungherese nell’Ottocento dal Neoclassicismo alle Avanguardie című nemzetközi tudományos konferencián, előadása címe Il classicismo di Pascoli volt. A konferencia azonos főcímű Aktáiban (Roma, 2011) Sallay szövege nem szerepel, vélhetően azért, mert – más szerkesztői munkák és cikkek mellett – élete utolsó éveiben egy Pascoli-antológián dolgozott, és abban szándékozta közölni a római előadását is. Élete utolsó időszakában Sallay szűkebb körben még egy beszédet tartott: Király Erzsébetet köszöntötte 75. születésnapján az ELTE BTK Olasz Tanszékén 2011 decemberében, a professzorasszony tiszteletére kiadott „Ritrar parlando il bel” című kötet [szerk. Szegedi Eszter–Falvay Dávid, Budapest, 2011] ünnepélyes bemutatásakor.
(1.) Sallay Géza (bal oldalt) előad a 2009-es XI. Olasz-magyar konferencián a Római Magyar Akadémián.
(2.) (Jobbról) Sallay Géza, Sallayné Zsuzsa, Szörényi László és (a háttérben) Takács József a 2009-es RMA-konferencia ebédjén.
.jpg)
2012-ben bekövetkezett halálát követően Sallay Géza professzort - személyiségének sokszínűségéből adódóan is - több nekrológban különböző szempontokból méltatták:
Szkárosi Endre, Sallay Géza halálára: http://www.btk.elte.hu/hir?id=NW-1005;
Pál Ferenc, Búcsú Sallay tanár úrtól: http://itadokt.hu/bucsu_sallay_tanar_urtol_
Pankovits József, Búcsú Sallai Gézától: http://www.grotius.hu/doc/pub/MONGYD/2012_136_pankovits_jozsef_bucsu_sallai_gezatol.pdf
Sárközy Péter, Emlékezés a II. világháború utáni magyar italianisztika meghatározó alakjára, Sallay Gézára (1926-2012), in Helikon, 2012/3-4, pp.579-586.
Ebben a bejegyzésben Sallay Géza sokosztatú tevékenységének egy igen jelentős vetületét, nemzetközi tudományos konferencia-szerepléseit szeretnénk röviden felidézni, mivel Sallay korszakos jelentőségű romanisztikai és italianisztikai konferenciák résztvevője volt.
Tudományos konferencia-szerepléseivel kapcsolatban az első ismert adat egy franciaországi rendezvény: „1959 április 1-től 5-ig, Aix-en-Provence-ban […] tartotta harmadik nemzetközi kongresszusát az Associazione Internazionale per gli Studi di Lingua e Letteratura Italiana. […] A jelenleg Umberto Bosco, E.R. Vincent professzorok mint elnökök és Vittore Branca professzor mint főtitkár irányításával működő egyesület 3. kongresszusának általános témája Petrarca és a petrarkizmus volt. […] A kongresszuson mintegy 200 meghívott vett részt húsz országból. Kiemelkedően érdekes hozzászólások hangzottak el […] Guido Martellotti […], Giuseppe Petronio […], Mario Sansone […] professzorok részéről. A magyar kutatás eredményeiről az MTA küldöttjeként Szauder József Irodalomtörténeti Intézeti osztályvezető, az Egyetem küldöttjeiként Kardos Tibor professzor és Sallay Géza adjunktus számoltak be hozzászólásaikban” (ITK, 1960/2, p.289). Szauder e beszámolója szerint a konferencia egyik fő eredménye „a nagyszabású forráskutató és szövegkiadó munka [bemutatása], és általában Petrarca helyének a középkor végén való kijelölése (amivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Petrarcának középkori gyökereit, világnézeti forrásait a kelleténél erősebben hangsúlyozták)” (u.o., kiemelés tőlem, N.J.). A zárójeles megjegyzés szimptomatikus: a keleti blokk országai (többé-kevésbé ideologikus) bölcsészeti kutatásainak bevett előfeltevései szerint adott esetben a „három firenzei korona” kapcsán a jövőre (vagyis e három szerző szempontjából a humanista-reneszánsz áramlatra) orientáltságot volt szinte kötelező – persze nem teljesen jogtalanul – hangsúlyozni, miközben „a XX. század felére, de legkésőbb az 1965-ös nagy firenzei Dante-konferenciára […] a nemzetközi dantológiában [és a medievalisztikában] befejeződött az a szemléleti átrendeződés, melynek folyományaként a költő [Dante] életműve egyértelműen a középkor eszmerendszerébe utaltatott” (Mátyus Norbert [szerk.], Dante a középkorban, Budapest, 2009, p.7). Petrarca és Boccaccio esetében értelemszerűen kézenfekvő a XV-XVI. századhoz való társítás, de az ő esetükben is – ahogy ez manapság széles körben elfogadott – fontos hangsúlyozni egyrészt középkori forrásaikat, másrészt azt, hogy mindenekelőtt a középkor végének nagy szerzői voltak. Az Alighieri életművét elemző tudományos rendezvényeket illetően az említett 1965-ös (valóban korszakos jelentőségű) firenzei Dante-konferencián is – magyar részről, Kardos Tibor és Bán Imre mellett – részt vett előadóként Sallay Géza, akárcsak az 1971-es, szintén nagy jelentőségű ravennai Dante-konferencián (utóbbihoz ld. Atti del Convegno Internazionale di Studi Danteschi [Ravenna, 10-12 settembre 1971], Ravenna, 1979). Dantisztikai tevékenységére (melyet 2004-től a Magyar Dantisztikai Társaság keretei közt – és annak díszelnökeként – folytatott) még visszatérünk.
1961-ben a „Spedizione dei Mille” centenáriumán Sallay Géza – az ELTE Olasz Tanszékének akkori vezetőjével, az említett Kardos Tiborral – Palermóban vett részt egy Garibaldi-konferencián (előadásának címe: L’eco della spedizione garibaldina nella stampa ungherese contemporanea volt; ld. in La Sicilia e l’unità d’Italia, Milano, 1962).
.jpg)
(3.) A XX. század második felének két nagy magyar italianistája, Kardos Tibor és Sallay Géza az 1961-es palermói Garibaldi-konferenciára érkezéskor.
1967-ben az ELTE Olasz Tanszéke rendezte meg Budapesten az AISLLI VI. kongresszusát; Sallay ezen megtartott előadását annak Aktái dokumentálják (Kardos T. [szerk.], Il romanticismo…, Budapest, 1968).
1973 végétől, Kardos Tibor halálát követően immár az ELTE Olasz Tanszékének vezetőjeként Sallay – oktatói, szerzői, szerkesztői munkássága mellett, nem feledkezve meg egyes olasz baloldali ideológusok (Togliatti, Gramsci, Berlinguer) általa megvalósított népszerűsítéséről – számos további nemzetközi konferencián vett részt előadóként és/vagy szervezőként. A továbbiakban az élete utolsó éveiben kifejtett dantisztikai tevékenységére szeretnénk röviden kitérni.
A Magyar Dantisztikai Társaság (melynek elnöke – ma is – Kelemen János akadémikus) 2004-es megalakulásakor Sallay – a Társaság korelnökeként – nagy jelentőségű nyitóbeszédet tartott, melyben a kidolgozandó magyar Dante-kommentár alapelveit körvonalazta (A Dante-életmű néhány fontos kérdéséről… [2004 IV 16], in Dante Füzetek 1. [2006], pp.1-19). 2005 június 24-én – az MDT ülésén és a Társaság „Monarchia” munkacsoportja megalakulása kapcsán (melynek elnöke Sallay volt) – Nagy József és Sallay Géza tartott előadást. Nagy referátumának címe Dante és Marsilius: a transzcendenciától az immanenciáig, Sallay – nem-közölt – korreferátumának címe pedig A Monarchiától a Színjátékig: a Monarchia eszméje a Színjátékban volt. (Sallay említett nyitóbeszédét, és Nagy tanulmányát [szintén in Dante Füzetek 1., pp.79-137] ld.: http://jooweb.org.hu/dantisztika/quaderni/index.php/en/1-2006). Mindezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Kardos és Sallay által szerkesztett Dante Alighieri összes műveiben (Budapest, 1962) Sallay volt az Egyeduralom fordítója, s egyben e műnek is legnagyobb magyarországi szakértője.
Az MDT „Monarchia” munkacsoportja Sallay vezetésével 2005-től évente átlagosan négyszer ülésezett, az utolsó összejövetel 2012. július 19-én volt (a további törzstagokkal, Acél Zsuzsával, Kaposi Mártonnal és Nagy Józseffel). A „Monarchia” munkacsoport megbeszéléseinek fő témája a Dante Monarchia című művéhez kidolgozandó magyar kommentár volt; a megbeszélésekről a Nagy által készített jegyzőkönyvek egyes részletei megjelentek (Nagy J., A „Monarchia” munkacsoport tevékenysége, in Dante Füzetek 3. [2008], pp.141-148: http://jooweb.org.hu/dantisztika/quaderni/index.php/en/3-2008; Nagy, I criteri metodologici del commento per la nuova edizione ungherese della Monarchia, in Éva Vígh [a c. di], Leggere Dante oggi, Roma, 2011, pp.151-159). Sallay professzor jelenlétét sokan hiányolták a 2010-es, a Római Magyar Akadémián megrendezett Dante-konferencián (melyre egészségi állapota miatt nem tudott elmenni). Sallay – a Monarchia-val kapcsolatos megbeszéléseken túl – Nagy József 2012 elejéig megírt valamennyi Dante-tanulmányát és kommentárját lektorálta, ahogy számos fiatalabb dantista (Draskóczy Eszter, Faragó Dániel, etc.) kutatásainak témavezetője is volt élete utolsó hónapjáig. Legutolsó tanulmányát a Színjátékbeli Dantéról és Vergiliusról írta (Dante és Vergilius a Pokol I. és II. énekében, in „Ritrar parlando il bel”, i.k., pp.17-30, illetve Dante e Virgilio nei canti I. e II. dell’Inferno, in Dante Füzetek 7. [2012], pp.1-18: http://jooweb.org.hu/dantisztika/quaderni/index.php/en/7-2012); a cikk magyar változatának végén Sallay jelezte: „ez az írás egy hosszabb tanulmány bevezető fejezete (Dante, Vergilius, Beatrice és Ulysses)”, s ezzel tulajdonképp a régóta tervezett (és sajnos már nem megvalósítható) nagy Ulysses-tanulmányára utalt. Ezen alapvető jelentőségű témában Sallay emlékezetes előadást tartott egy, a Budapesti Olasz Kultúrintézetben 2006-ban rendezett konferencián (ld. Ulisse come protagonista della Divina Commedia, in Dante A. Marianacci [a c. di], Ulisse, l’avventura e il mare in Dante e nella poesia italiana del Novecento, Budapest, 2007, pp.9-20).
A fent látható 1961-es és 2009-es konferencia-fotókon kívül Sallay konferencia-szerepléseiről nem rendelkezünk képanyaggal, ezért a továbbiakban olyan (’60-as, ’70-es és ’80-as évekbeli) nemzetközi tudományos, illetve tudományos vonatkozású eseményekről készült, egyedülálló fotógalériát mutatunk be, melyeken Sallay professzor részt vett.
.jpg)
(4.) Giulio Bilancioni nagykövet (jobb oldalt) az Olasz Köztársaság Lovagjává avatja Sallay Gézát (1981).
.jpg)
(5.) (Balról) Ortutay Gyula, Sallay Géza, Szabad György egy római konferencia szünetében (1965).
.jpg)
(6.) (Balról) Szauder József, Sallay Géza és Merényi Ferenc (később RMA-igazgató) egy római konferencián (1965).
.jpg)
(7.) Klaniczay Tibor akadémikus és (hátulról) Sallay Géza egy 1975-ös torinói konferencia ebédjén.
.jpg)
(8.) Sallay Géza (elöl, félprofilban) egy 1975-ös torinói konferencia ebédjén.
.jpg)
(9.) Sallay Géza (középen) és Szabó Győző (jobbra) egy 1981-es konferencia szünetében.
Köszönetünket fejezzük ki Sallayné Zsuzsának az archív fotók rendelkezésre bocsátásáért, Nagy József Ferencnek és Szkárosi Endrének azok digitalizálásáért.
Nagy József – Berényi Márk